Fáy Aladár dr.: Egészségügyi közigazgatás (Budapest, 1912)

Második könyv. Anyagi rész (alkalmazott hygiene). Az egészségtan elveinek érvényesítése a gyakorlatban - I. Egészségügyi rendészet - A köztisztaság és egészségügyi közbiztonság megtartását célzó intézkedések - A) A levegő, víz, talaj és lakás egészségügye

Ill

ilyeneket ne tartalmazzon; különösen a rothadó hulladékanyagok és a talajban található baktériumok azok, melyektől a víznek mentesnek kell lennie.

De viszont meg kell jegyezni azt is, hogy az egészen vegytiszta víz az emberi szervezetre nemcsak nem hasznos, de ártalmas és mérges hatású, s bizonyos oldott sókra és gázokra feltétlenül szükség van a vízben, hogy az üdítő hatású legyen s hogy azt a szervezet hasznára fordítsa. Ellenben élő növényi, vagy állati csiráknak nem szabad a vízben lenniök. A jó ivóvíz egyik főtényezője tehát, hogy a vizetadó talaj is tiszta, szennyezetten legyen. Tömött, szilárd talaj 3 méter mélységen túl csirákat már nem tartalmaz s így a benne meggyűlő talajvíz is csiramentes; természetesen a felülről utólag történő szennyezést eleve ki kell zárni.

Rothadó szervi bomlástermékek jelenlétét bizonyos kémiai anyagok jelenléte árulja el, ilyenek az ammóniák, a salétromsav, salétromos-sav stb. Ezek magukban véve sokkal nagyobb mennyiségben sem ártalmasak, mint ahogy a szennjmzett vízben elő szoktak fordulni, de az ő jelenlétük fontos, mint a szervi rothadás biztos mutatója.

Az ivóvíz hasznavehetőségét rendszerint vegyi vizsgálattal szokás megállapítani; erre vonatkozólag a következőket kell figyelembe venni.

Az ivóvíz részletesebb mennyileges vizsgálata, különösebb jártasságot és gyakorlottságot kíván, s annak kiviteléhez vegyvizsgálati és bakterologiai eszközökkel jól felszerelt laboratórium is szükséges; ennélfogva a hatósági tiszti orvostól ennek a vizsgálatnak a teljesítését kívánni nem lehet; a szakszerű vizsgálatot elvégzik a m. kir. vegykisérleti állomások (megszabott díjakért) és a m. kir. belügyministeriuin