Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Különös rész - A) A rendszer-bántalmak - A mellső oszlopok rendszer-bántalmai
a gerincvelőn a felvégtagot éri, megközelítve a nyúltagyat; ilyenkor a nyelés és beszéd zavart, hűdöttek a hát-, a has- és a törzs izmai (légzéshűdés); a láz csekély, vagy nincs, az izmok nem sorvadnak, faradés ingerlékenységük ép, az érzés rendes vagy csak kissé zavart. A reflex fokozatosan csökkenni látszik, a zárizmok épek. Az agyműködések rendesek. Kettős látás, alkalmazkodás-zavar és arc- idegfélhűdés ritka. A bántalom felterjedő; a tarkóizmok hűdetnek, a légzés nehezül, végre a bulbus-hűdés tünetei teljesen kifejlődnek. A beteg ilyenkor 3 naptól néhány hétig tartó szenvedés után elhal. De már volt eset, hogy javult, sőt meggyógyult. A kór előzménye: meghűlés, fertőző betegség, bujakór. Kórisme különbségek. A mellső szürke állomány heveny lobja heves lázzal kezdődik s ezt rögtön kiterjedt izomsorvadás követi, a villamos ingerlékenység s az izomreflex megszűnt. A mellső szürkeállomány idült lobja (illetőleg félheveny) szinte az izomsorvadás és a villamos ingerlékenység megszűnése által különbözik a heveny felszálló hűdéstől. A heveny központi gerincvelölobot az itt lévő érzés-zavarok, a reflex korai megszűnése, zárizom-hűdés, a magas láz, a heves táplálati zavarok (hólyagok, bőrvizenyő, felfekvés) különböztetik meg. West- phal szerint a heveny felszálló hűdés mérgezés következménye, ép úgy mint a derme, a melylyel össze szabad hasonlítanunk, a mennyiben ajderme jelleme felülről lefelé haladó mozgás-izgalom, a heveny felszálló hűdés pedig fel, a bulbus felé haladó mozgatag hűdés. A két bántalom tartama, lefolyása és vége is egyenlő. — Westphal, Kahler és Pick a felszálló hűdésnél a lép s a többi hasmirigynek gyurmás duzzadását állajütották meg. A heveny felszálló hűdés (melyet 1859-ben Landry írt le) mint fertőzési betegség párhuzamba állítható a szürke állomány heveny lobjával (poliomyelitis acuta) és különösen az elsőleges általános elfajuló ideglobbal (neuritis degenerativa multiplex Leyden), a melyet Pierson polyneuritis degeneretivának is nevezett. E három, tüneteikben hasonló bántalom, épúgy mint más hevenyfertőző baj, kisebb- nagyobb mérvű heves lázzal s egyéb általános zavarral köszönt be. Ezenkívül mindháromnak közös tulajdonsága a gyorsan fellépő (végtag) hűdés. Az elfajuló ideglobot az indusok endemikus Beri-Beri betegségéhez hasonló bántalomnak tartják (a japánoknál Kak-ke), a
