Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Általános rész - Bonctan
ÁLTALÁNOS RÉSZ. BONCTAN. A gerincvelő egy hengeres idegköteg, a mely felnőtt egyéneknél nem tölti ki teljesen a gerinc-csatornát; az első nyak-csigolya magaslatán kezdődik s a második és harmadik ágyékcsigolya egyesülésénél végződik. Nyak-, hát- és ágyék-részből áll. A nyak- és ágyékrészen lépnek ki a felső és alsó végtagok idegei; e helyeken a gerincvelő jelentékenyen duzzadt, ez a nyak- és ágyékduzzanat; a hátrész a gerincvelő legvékonyabb részlete. A nyakduzzanat legszélesebb az 5. és 6. nyakcsigolya táján; az ágyékduzzanat a 12-ik mellcsigolya táján; ezen alól a gerincvelő gyorsan vékonyodik, kupalakot ölt — velőkup s a végfonalban végződik (filum terminale); a tőle függélyesen lefelé haladó ágyék- és kereszttájidegek a lófarkat képezik (cauda equina). Miután ekként a gerincvelő rövidebb mint a gerinc-csatorna, a gerincvelő idegek eredete nem felel meg azon helynek, a hol a gerincoszlopból kilépnek; sőt e két hely közötti távolság a gerincoszlopon lefelé mind inkább növekszik, úgy annyira, hogy ott, a hol a gerincvelő végződik, az idegek függélyesen haladnak lefelé s az említett lófarkat képezik. Miután gyakran a gerincvelőre a beteg gerinccsatornáról terjed át a baj, a kórisme megállapítására fontos tekintetbe venni, hogy a gerincidegek eredési helye mikép visszonylik a csigolyákhoz, illetőleg azok tövisnyújtványaihoz, annál is inkább fontos ez, mert a tövisnyújt- ványok sem állnak állandó viszonyban a csigolyatestekhez. Az alsó nyakidegek irányán még alig látható, hogy az idegek egymást zsindely szerűen fedik, de a hát részleten ez már jól kifejezett; e szerint a tí\, 7. és 8. nyakidegpár a 4., 5., 6. tövisnyújtvány magasságában ered; az 1. hát ideg, a 7-ik nyak - tövi s ny uj tv ány magasságában. A hát-tövisnyújtványok magasságának a kettővel alább kilépő
