Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Különös rész - A) A rendszer-bántalmak - Az oldalkötegek bántalmai
82 oldalköteg-kemenyedés tünetei, de mivel e baj többnyire szövődött bátsóköteg - keményedéssel, jobbára érzéstelenség (anaesthesia) és fájdalmatlanság (analgesia) is van jelen (Schultze). A hát- és ágyék- táj syringomyeliájánál gyakori az egyszerű vagy a cukros húgyár. A felnőtteknél a gerincvelő mellső szürke állományának heveny- lobja (poliomyelitis anterior acuta, melynek oka a mellső oszlopok diffus elfajulása) szinte nagyterjedelmű izomsorvadással jár; de az lázzal kezdődik, s az izom-elfajulás ötödik napján elveszett már a villamos ingerlékenység és az ínreflex. Zsugorodások nem fejlődnek s a betegség többnyire javul. Míg ellenben az izomsorvasztó oldal- köteg - keményedésnél annak utolsó szakáig megvan a villamos ingerlékenység, zsugorodás fejlődik s a baj a halálig haladó természetű. A gerincvelő mellső szürke állományának idült lobját is össze- téveszthetnők még izomsorvasztó oldalköteg-keményedéssel, különösen akkor, ha a felvégtagokat érte a bántálom. A következő különbségek szolgáljanak a kórisme elkülönítésére. A gerincvelő mellső szürke állományának idült lobja. Az alvégtagokban nincs liűdés, vagy ha van, nincs izomsorvadás. Nincsen zsugor, az ínreflexek hiányzanak. A faradés ingerlékenység megszűnt. Elfajulási rángás. Izomsorvasztó oldalkiiteg-keményedés. A hűdés zsugorral jár, az izmok merevek, ínreflexek fokozottak, a villamos ingerlékenység apadt. A MELLSŐ OSZLOPOK RENDSZEPrBÁNTALMA. A fehér állomány rendszer-bántalmával szemben célszerű e bajt (Kussmaul után) a gerincvelő mellső szürke állománya rendszeres lobjának (polio myelitis anterior systematicanak) nevezni. Megkülönböztethetünk egy heveny, félheveny és idült alakot. A baj a szürke állomány mellső oszlopainak lobjában áll; ilyenkor elpusztulnak a dúcok, elkeményednek a mellső oszlopok, végre elfajulnak a mellső gyökök, a tengelyfonalak s azok végszervei az izmok elzsirosodnak, mivel ezek tápláló központai elpusztultak. Az elfajult izmok természetesen egynemű tulajdonságúak, erejükben gyengültek, petyhüdtek, majd hűdöttek, zsírosán elfajultak, végre sorvadtak; s ilyenkor villamos ingerlékenységük csökkent s elfajulási
