Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Különös rész - Az egyes gerincvelő-bántalmakról
58 rendszer-betegségről beszélünk (ilyen pl. az izomsorvasztó oldalköteg- keményedés — sclerosis funiculorum lateralium amyotrofiea). A gerincvelő másodlagos bántalmai mindig rendszer-bántalmak, a melyek vagy leszállók a pyramis-rostokon, vagy felhágók az érző-rostokon. A míg csupán a szürke állomány beteg, arról a fehér kötegekre sohasem terjed át a baj, míg ellenben ha a fehér kötegek betegedtek meg először, úgy a baj a szürke állományra másodlagosan átterjed s rajta hosszant végig vonul. A másik rendbeli lob, a szövetközti (interstitialis) lob, a kiterjedt (diffus) velőbetegségeknél fordul elő, azoknál, a melyek sorrend nélkül támadják meg s lepik el a szürke s a fehér állományt. A könnyebb áttekintés kedvéért a gerincvelő-bántalmakat tehát rendszeres (systematieus) és kiterjedt (diffus) bántalmakra osztjuk fel. E felosztás vázlatos, a ^mennyiben egyik alak a másikba átmehet, sőt mindkettő együtt is előfordulhat. A tünetek természetesen a szenvedő idegelemek működés-zavarában nyilvánulnak. A zavart előidéző ok különböző lehet, de legyen az bármi is, pl. egy dag nyomása, vérömleny, külerőszak, lob, vagy elfajulás és sorvadás, — a zavart működés tünete mindig ugyanaz marad. Az egy rendszerhez tartozó idegelemek önálló betegségénél, a hol egy rostrendszer csak magában beteg, a működés-zavar mint tiszta, szabványos typicus kórkép áll előttünk. így mint önálló rendszer megbetegedhetik a mellső szarvak, a keresztezett pyramis-rostok, a hátsó-külső-íkkötegek rendszere; a bán- talom elszigetelt maradhat e rendszerek egyikén, vagy átterjedhet a fehér kötegekről a szomszéd rendszerre. De az idegrost-nyalábok rendszere másodlagosan is elfajúlhat oly módon, hogy ha ezen idegrostok összefüggése az őt tápláló központtal megszakad; ilyenkor a másodlagos elfajulás e kórgóctól indul ki; e pont a pyramis-rostokra nézve — a melyeknek tápláló központja a mozgató agytekervényekben van — lehet úgy az agyvelőben mint a gerincvelőben. E rostok elfajulása mindig leszálló és vagy féloldalú vagy mindkét oldalú. Ezen elfajulás fő tünete görcsös hűdés, a mely lassan fejlődik. Ha a mellső oszlop-rendszer betegszik meg, úgy az izmok táplálkozási központját képező idegdúcok bántalma folytán első sorban izomsorvadást észlelünk, a melynek terjedelme a beteg-dúcok számától függ; az izmokban tehát hüdéses sorvadás áll be; miután azonban e dúcok
