Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)

Bevezetés

ELŐSZÓ. Az utolsó két évtized alatt a gerincvelő-bántalmak ismerete az idegrendszer központjának tanulmányozása alapján jelentékenyen nö­vekedett. Ez ismeretek gyarapodását csakhamar követte ama kívánság, hogy azokat a gyakorló orvos is értékesíthesse s e célra a gerincvelő- bántalmakról egész sor alapos és terjedelmes tankönyv jelent meg. Utóbbi időben a gyakorlatomban előfordult több gerincvelő-bántalom alkalmid szolgált e betegségek természetének tanulmányozására, lefo­lyásuk észlelésére, a kórkülömbségek megállapítására s így a bántalom gyors felismerésére mi annál inkább kívánatos volt, mert a tapasztalat azt bizonyltja, hogy némely gerincvelő bántalom kezdetén a gyógy­kezelés nagy sikerrel jár. A gyakorló orvosok legnagyobb részének bizonynyal nincs meg az ideje, hogy áttanulmányozza a gerincvelő-bán­talmak bő és kitűnő irodalmát, de a kedve sem lesz meg ahhoz, tekintve, hogy az idegbetegségek mindinkább elszakadnak a belgyógyászattól és a közlemények heti, hónapos és negyedéves szaklapban meggyűlve külön szakszerű tanulmányozást követelnek. így érlelődött meg ben­nem a határozat, hogy egy ismeretemk színvonalán álló munkában röviden összefoglalom a gerincvelő-bántalmak általános és részletes kór­isméjét azon célból, hogy kartársaim annak gyakorlati hasznát vegyék. Tudom, hogy szaktudósainknak mi újat sem mondok, és megleszek elégedve, ha a bírálat elismeri, hogy a magam elé tűzött célt elértem. Aachen, Aureliusstrasse 10. 1882, ápril 17. Dr. Schuster.

Next

/
Oldalképek
Tartalom