Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Általános rész - Bonctan
A pókhálóburkot, a gerincvelőt szorosan környező lágyvelőbu- roktól, a fennemlített agy-gerincvelő-folyadék választja el. A pókháló- burok rései a 4-dik agygyomrocscsal közlekednek, a melybe ismét a gerincvelő központi csatornája nyílik; a IY-ik agygyomrocs fenekén a bolygó ideg egyenes és rövid gyöke, a Xl-ik agyidegvpár gyöke mellett fekszik, ezeket a 4-ik agygyomrocs edényfonatának (plexus choroidei ventriculi quarti) oldalrésze födi s e fonat a 4 ik agygyomrocs oldal öbléig (recessus lateralis ventr. quart.) eljutva ott a bolygóideg gyökeit éri (azért plexus nervi vaginák is nevezik). Ha most az edényfonat vérrel megtelik, a bolygó idegre többé-kevésbbé nyomást gyakorol. {Moxon, influence of the circulation of the nervous system.). Az ágybéli vérnyomás fokozódása tehát az agygerincvelö-folyadék közvetítése által érvényesülni fog a gerincvelő legalsó részletéig s így be fog folyni a gerincvelő vérkeringésére is. Megemlítjük itt, hogy a gerincvelőt a mellső gerincvelő-ütér s a két hátsó gerinevelő-ütér látja el egyedül vérrel, ezeka6-ik nyakcsigolya magasságában a gerinc-ütérből erednek; e vékony edények a gerincvelő mellső illetőleg hátsó felületén csaknem egyenes vonalban futnak le. Seholsem fut több ily vékony edény ily hosszan a testben. Természetes, bog}' a hosszú és vékony ütérben a vérkeringés meglassúlt; ép ezért e vérkeringés gyámolítására szolgálnak azon apró üterek, melyek a bordaközi üterekből erednek s az idegek mentén a csigolya közti lyukakon át, a gerincvelő litereibe ömlenek. Ezen üterecskék iránya a nyak részben egyenes, a fenn említett ideg lefutásnak megfelelő, a geriucvelő- ütérre függélyes; de az ágyék-részletben mind inkább hegyes szögben ferdén lefelé haladó, mivel csak így érhetik el a gerincvelő-üteret. Világos tehát, hogy a gerincvelő felső részének vérrel való ellátása jobb s a vérkeringés benne gyorsabb mint alsó részében; sőt dr. Carrington (a Guy Hospitalban tett) befecskendési kísérletei óta tudjuk, bog}’ a gerincvelő-ütér alsó része s ennek mellékágai, különösen pedig a mellső gerincvelő-ütér — kevésbbé a hátsók — befecskendéseknél gyakran üresek maradtak. Igaz ugyan, hogy az agy-gerincvelő-folyadék, a melyben a gerincvelő függ, a vékony hosszú véredényekben keringő vérre gyorsítóiig hathatna, de hiszen e folyadék nyomása igen változó ; ha nagy nyomás alatt áll, úgy a gerincvelő alsó részében viszonylag vértelenséget idéz elő, mi az alvégtagokban mint félliüdés vagy teljes hűdés (paraplegicus tünetekben) nyilvánul. A gerincvelő felületéhez simuló lágyvelőburok (pia mater) két különböző alkatú kötőszövet-rétegből áll, e két réteg közt hajszálrések
