Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)
Beosztás - III. Csoport. A gyomornak általános neuropathiák által feltételezett idegbántalmai - B) A gyomor neuropathikus mozgási zavarai
Ha a tényállást jellemezni akarjuk, lehetetlen nem idéznünk egy mesternek szavait, ki épen e téren sokat tett: «A gyomor motorikus működései és azon zavarok, miket ezek betegségek folytán szenvednek, az orvosi tudománynak még mindig homályos szakaszát képzik. Azt a keveset, mit a gyomor peristal tikus mozgásáról tudunk, csak állatokon eszközölt kísérleteknek köszönhetjük; embereken tett klinikai megfigyelések alig toldották ezt meg valamivel. Még rosszabbul áll a dolog, ha szemügyre akarnók venni az izomerőknek játékát, melyek a gyomor be- és kimeneteli nyílásán a zárást és nyitást szabályozzák; a mit erről tudunk, az mind hézagos és ellenmondó.»1 Alig vitás azon tény, hogy az üres gyomor normaliter csekély légtartalma körül összehúzódott, vagy falainak érintkezéséig összeesett, és rendesen nem mutat mozgást. Közvetlen a táplálék felvétele után összehuzódik a gyomor bennéke körül mindenfelől (peristole), miben valamennyi rostja részt vesz. Ezen, körülbelül egy fél óráig vagy még tovább tartó tonikus összehúzódást követik a túlnyomólag harántrostok által közvetített peristaltikus mozgások, melyek mindinkább erősebbek lesznek és mind gyorsabban ismétlődnek. Legerősebbek ezek a pylorus táján, leggyengébbek pedig a kis görbületen. E hullámzatos mozgások a cardiától a gyomorcsuk felé tartanak; de megbízható megfigyelők által a pylorus-résznek antiperistaltikus ösz- szehúzódásai is észleltettek normalis emésztés alatt, nevezetesen Magendie, Longet, Schiff által állatokon, Hilton Fagge által embereken. Az egyes féregszerű mozgások közt lefolyó időközök oly különbözők, hogy e tekintetben általános szabály nem állítható fel; bizonyos azonban, hogy minden az egész gyomron átvonuló hullám egy vagy másfél perczig tart. Ezen peristaltika által az emésztés tartama alatt valószínűleg; oly mozgásba hozatik a gyomorbennék, hogy a környi részek a cardiától a pylorus felé tolatnak, még pedig legerősebben a nagy görbületen ; míg egy tengelyirányú folyam a kis görbület közelében, tehát nem egészen központilag, jobbról balfelé visszamegy (Brinton) ; s ez mind addig ismétlődik, míg a chymificatio befejezve nincsen. A gyomoremésztés vége felé túlsúlyban van azon mozgás, mely jobbról balfelé terjed és mely a gyomorpépet fokozatosan a nyombélbe hajtja. A gyomormozgásoknak reflectorikus okát kétségtelenül a gyomorbennék ingere képezi. A peristaltikának előrehaladó emésztéssel járó 1 Küssmaul. Yolkmann, klinische Vorträge, Nr. 181.
