Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)
Beosztás - III. Csoport. A gyomornak általános neuropathiák által feltételezett idegbántalmai - A) A gyomor neuropathikus érzési zavarai
<>1 san készíttetett el a gyógy tárban. Charcot egy esetben az által indítá meg a javulást, hogy a betegnek a legborzasztóbb kínok közti halált helyezte kilátásba, ha enni nem kezd. — / Áttérünk most a gyomor sajátlagos érzékenységére vonatkozó zavarok második osztályára, a hyperorexiá-ra, vagyis az éhség ingerét keltő idegek túlérzékenységére. Ez alatt az éhség érzetének beteges fokozódását értjük, mely boulimia, polyphagia, fames canina nevek alatt már rég ismeretes s többször leiratott, úgy hogy rövidek lehetünk. Miután mi itt csak az ideges hyperorexiával foglalkozunk, azért ki van zárva tárgyalásom keretéből a tápfelvétel szükségének minden rendellenes fokozása, mely nem az illető idegek egyszerű működési zavarain alapszik. Ezekhez tartozik a gyomortágulatnál, gyomor- és bélsipolyoknál, czukros húgyárnál s a tüdő vész némely eseteiben jelentkező polyphagia, a szokásból való sokatevés, és az üdülők élettani alapon nyugvó farkaséhsége. Bamberger azon állítása, hogy a sokatevés férfiaknál gyakoribb, mint nőknél, csak akkor helyes, ha a fentemlített, különféle okból kiinduló eseteket különbség nélkül egybefoglaljuk. Ha azonban a pusztán ideges hyperorexiát tekintjük, úgy kétségkívül, az ideges anorexiához s egyéb zsábákhoz hasonlóan, gyakoribb nőknél, mint a férfiaknál. Ha ideges eredetű a bántalom, akkor, mint Lebert helyesen megjegyzi, nem annyira túlságos mennyiségű, mint rendellenesen gyakori a tápfelvétel, mi épen ellenkező a szervi bajon nyugvó sokatevésnél. Előbbi tárgyalásunk alapján nem merész azon felvétel, hogy az ideges alaknál inkább az éhség érzetének, szervi bántalom- nál pedig inkább az étvágynak gyarapodása forog fenn. Ez csak általában áll; vannak súlyos esetek, hol az evés gyakorisága fokozott tápfelvétellel együtt jár. Az ideges hyperorexiá sokkal ritkább, mint az anorexia, melyet, a most leírt sajátságos súlyos alakot kivéve, különböző fokozatban majd naponkint észlelhetünk. De a hyperorexiá mérsékelt fokai, hysterikusok-, idegesek- és tapasztalataim szerint choreában szenvedő gyermekeknél is, nem épen ritkák. Itt is, mint az anorexiánál, vannak átmenetek az élettaniból a kórosba, úgy hogy a határokat bajos kijelölni. Gyönge idegzetű, ingerlékeny emberek rendes viszonyok között is gyakrabban vesznek fel tápot, mint a tompább phleg- matikus természetűek. Tisztábban mutatkozik az éhség-idegek beteges túlérzékenysége hysterikáknál, kik minden pillanatban esznek valamit, sőt még éjjel is tartogatnak maguknál valami harapni valót. Ha
