Dollinger Gyula: A massage. Gyakorló orvosok számára (Budapest, 1884)

II. Általános rész

közlekedő résben veszik kezdetüket, mint a forrás, a melyben a földlikacsokon át a csapadékok összeszűrődnek. Ezen szövet közti rések falait kötő szövetsejtek és kötegek képezik, a melyek endothelsejtekkel vannak bélelve. A nyirkedények kezdetei, a hajszálnyirkedények, egymással számtalan közlekedő útak által összefüggő, vékonyfalú, öblö- zetes, endothellel bélelt hálózatot képeznek és e szövetrésekkel nvilt közlekedésben állanak. A hajszálnyirkedények nyirkedényekké egyesülnek. Ezek újabb vizsgálatok szerint endothel bélés, alkatnélküli hártya, járulékos hüvely és harántlefutású sima izomrostokból állanak, tehát saját izomfalakkal bírnak, a mely utóbbiak A. Heller direct észleletei szerint, rythmicus összehúzódásokat végeznek. Azonfelül a nyirkedények bizonyos távolságokban billentyűkkel vannak ellátva, melyek a nyirk visszafolyását megakadályoztatják. Az izomréteg legvastagabb a mellvezeték és az alsó végtagok nyirkedényeinek falában. A nyirkedények a nyirkmirigyek domború oldalaiba hatolnak lie, a nyirk az odavezető edényből a mirigytüszöket körülvevő nyirk- öbölbe befolyik s ezek hálózatán végig, a köldöknél szájadzó valamely elvezető edényen kifolyik. A nyirkmirigyekből kifolyó nyirk nedvsze- gényebb és sejtdúsabb, mint a befolyó. A nyirkmirigyekben a nyirk sejtes képletei részint oszlás, részint pedig a nyirktüszősejtek csatlakozásai által szaporodnak. A nyirkmirigyekből kijövő nyirkedények nagyobb nyirktörzseket képeznek, a melyek a következő útakon haladnak tovább. Az alsó végtagok, a törzs alsó részében elhelyezett zsigerek, a belek, a mellkas falzatának bal fele, a bal tüdő, a bárzsing bal fele, a szív egy része, a fej és nyak baloldala és a bal felső végtagból a nyirkedények mind a mellvezetékben vagy baloldali közös nyirktörzsben (Ductus thoracicus seu truncus lymphaticus sinister) egyesülnek, a mely az I.—II. ágyékcsigolya előtt veszi kezdetét és a lehágó hasi főér jobb és hátulsó oldalán fölfelé haladva a bal névtelen visszér kezdetébe ömlik; míg a mellkas jobb oldala, a szív, a bárzsing jobb oldala, a jobb tüdő, a máj egy része, a fej jobb fele és a jobb felső végtag nyirkje a jobb közös nyirktörzsben (truncus lymph, comm, dexter) egyesül és a jobb névtelen visszérbe ömlik.

A nyirkkeringés többféle tényezőből van összetéve, a melyek közt lényeges szerep jut az izommozgásnak.

Ludwig vezérlete alatt véghezvitt kísérletek azt mutatták, hogy a végtagok nagyobb nyirkedény-törzseiből, ha a végtag teljesen nyugalomban volt, nyirk egyáltalán nem folyt, de azonnal bőven kezdett ömleni, a mint a végtag izomzata active összehúzódott vagy a vég-