Diószegi Sámuel: Orvosi fűvészkönyv, mint a' magyar füvész könyv praktika része (Debreczen, 1813)
XII. Tzikkely. Az Orvosi Plánták munkái az ember testébenn
78 nan a’ tanúit Orvosok gyakrann adják á’ hányató szereket, oljail kis mértékbenn, hogy hányásra ne indíthassanak. 3* Nagyonn vigyázva kell vetek élni, mert ha az ember kelletinél többet vészen bé, úgy munkálkodnak, mint a’ méreg. 4- Úgy munkálkodnak könnyenn és hasznú- sann, ha az ember a’ gyomrot előre hozzá készíti, nevezeteseim ha estve valamit ólját eszik, p. o. jól megmézelt szilva tzibetét, a' mi a' gyomorbann lévő sárt felhígíttsa, felszaggassa, és osztánn úgy vészi bé reggel a’ hányatót; azutánn pedig minden hányás utánn eggy kevés lágymeleg Szíkfű herbatét iszik; de hideg vizet ne igyon, mert az halálos kólikát okoz. 5. Mikor már a’ Hányató alólróí fordított: valahányszor a’ Természet hírt ád a’ tisztúlásra; eggy szempillantásig sem kell késni ^ hanem menni kell a székre; mert a tartóztatásnak szédülés i ájulás, kólika-görts, és más veszedelmek lesznek a’ következései. Lehet Hányatót bévenni: 1. Ha az embernek roszsz szája íze, és savanyú felböfögései vágynak; ha az ételtől undorodik , a nyelve motskos, a gyomra is émelyeg * és ottann ottann felháborodik. 2. Ha ételt nem kíván, a gyomra nem emészt, és a’ miatt a feje megnehezedik, s a gyomrábann is nehezseget erez. . 3. A’ napos Hideglelésekbenn, meljeket a gyomorbann és belekbenn való rútság, «lakatsabbakká szokott tenni. 4. Az epesáros és járvány Hidegleléseknek jnindjárt az eleinn. , A' Hányató Szerek.