Diószegi Sámuel: Orvosi fűvészkönyv, mint a' magyar füvész könyv praktika része (Debreczen, 1813)
VIII. Tzikkely. Az Orvosi Szerek Feltalálása
semmit, hanem azokat maga a természet forrasztja öszve; a’ sebeket is többnyire maga a’ természet tsak az akadályokat kell elhárítani, meljek az d munkáját hátrálnák: még is sereggel vágynak ólján plánták, meljeknek a’ régiek tsontforrasztó ’s sebgyógyító erőt tulajdonítottak. 3. Sokszor megtsalatkozik az ember abbann is, hogy a’ meggyógyulását annak az orvosi szernek tulajdonítja, a’ meljikkel legutólszor élt. Megbetegszik az ember, és ha nints orvos, mindenhez fojamodik, és mindent megpróbál, a’ mit mások komendálnak* Meglehet, hogy azok közzííl valameljik, kezdett is segíteni valamit az életerőim ; de a beteg mindég mást, mindég mást szeret próbálni. Egyszer az életerő hatalmat vészen a’ betegségenn, és a’ beteg meg kezdvénn fordulni , nem győzi eléggé dítsérni azt a’ szert, a’ meljel legközelebb élt; holott meglehet, hogy az még akadályoztatta, és késleltette a’ gyógyulást. Ez a’ hiba terjesztett el a’ Köznép közt , ezer tehetetlen szereket, bizonyos nyavaják, nevezeteseim Köszvény, Hideglelés , Fogfájás 's a’ t. ellen, meljeket sereggel tukmálnak az iljen szenve- désbenn lévő betegre; az pedig panaszolkodik, hogy néki semmi sem használ. Mind ezek mellett is pedig meg kell jegyezni, hogy az orvosi szernek munkája nem tsak attól függ, minémű állapotbann vagyon a’ beteg- benn az életerő, és a’ betegség matériája; hantin attól is, minémű az embernek belső alkotása, vagy természete. Minthogy pedig ez véghetetlen sokféle, és külömböző lehet: látni való, hegy gondolni sem lehet ólján orvosi szert, a' melj minden embernek eggyeránt használjon. Némelj embereknek természete különöseiül iszonyodik bizonyom ßO Az Orvosi szerek feltalálása.
