Diószegi Sámuel: Orvosi fűvészkönyv, mint a' magyar füvész könyv praktika része (Debreczen, 1813)

VIII. Tzikkely. Az Orvosi Szerek Feltalálása

Káldensok, Assiriusok és Egyiptomiak, az Ország törvénye szerént, tartoztak betegjeiket a piatzonn, arra rendeltetett helyre kitenni; hogy az ott elmenők, a’ betegnek állapotja felől tudakozódjanak, és ha valaki valami orvosságot túd- na, javasoljon; legalább a' tudakozódásnak meg kellett lenni, és a’ ki azt nem tselekedte, embertelennek tartották.

Idővel a’ Görögök, az Istenek közzé számlálták azokat, a’ kik az orvosi szerek esméretével mások felett bírtak, és azzal másoknak használtak. Ezeknek tiszteletekre templomokat, kápolnákat építvénn, azokba kezdették vitetni a’ betegeket , hogy ott feküdjenek. Ott ezek először is egynéhány napig, a’míg bírhatták , megtartóztatták magokat az ételtől, és sós vízbenn megferesztettek; azutánn könyörögtek az Isteneknek, vagy magok, vagy ő helyettek a’ Papok, hogy jelentsék ki álombann, mitsoda orvossággal gyógyulhatnak meg, Ekkor osztánn, vagy magok a betegek álmodtak valami orvosságot, vagy a’ Papok, a’mit már más tapasztalásból tudhattak, úgy adták elő, mint Istenijelentést. Ha osztánn a' beteg az iljen ízerekkel meggyógyult: a' templom falára, vagy oszlopaira, vagy felfüggesztett táblákra, leírták a’ betegséget, és annak meggyógyulásának módját, hogy annak mások is hasznát vehessék.

A’ régi orvosok között legnevezetesebb volt Hippocrates, a’ ki Krisztus Urunk születése előtt 460 esztendővel született. Ez, az orvoslás rendit és módját, ölj jó fundamentomra építette, és lábra állította; hogy azért méltánn az Orvosi Tudomány Attyának neveztetik, mind e’ mai napig. O azon jegyzéseket, meljeket a’ templomokbann és oszlopokonn talált, öszveszedte, és által adta a maradéknak. Attól fogva az orvosi tudomány *- vi*

4-5 Az Orvosi szerek feltalálása.