Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok

282

Gyula és István nevűek voltak. Zsámboky Jánost I. Ferdinand, mit udvari orvosát, már 1556-ban »aulae familiaris «-áva nevezte ki. Zsámboky azután Miksa és Rudolf királyokat is szolgálta mint udvari orvos. Rudolf király udvari orvosául láttuk alkalmazva Jeszenszky Jánost is.

Az erdélyi fejedelmek udvarában: Zápolya János Zsigmondnál Blandrata György és az ő pártfogása alatt Stancarus és Squarcialupus; Báthori Istvánnál Hunyady Ferencz, Bucella Miklós, kik azután Báthori Zsigmond mellett is megmaradtak, ugyanakkor időzött ott Joannes Pedemontanus; Békés Gáspár, majd Báthori Zsigmond mellett van Gyulai Pál.

A főurak is tartanak udvari orvosokat, rendesen általok iskolázottakat. Ilyenekül láttuk Perényi Gábor udvarában Balsaráti Vitus Jánost, Békés Gáspárnál Gyulait. De a főurak udvarához már nem jutott mindig állandó orvos. Igen érdekesen világítják meg egy lőúri háznak erre vonatkozó helyzetét Nádasdy Tamás nádornak családi levelei. A nádor 1554. november 29-én Bécsből írja beteges nejének: »ha az doktor ott nem volna«, hát küldene. 1557 juni 14-én írja nejének, hogy a beteg, »asszonyomhoz« (Majláthnéhoz) ha akarja oda küldi Pozsonyból Gáspár doktort. Nádasdyné 1542-ben írja férjének, hogy egyik leányának lábain »kelevények« támadtak, de a doktor biztatja. 1556. okt. 5-én ugyanő írja férjének, hogy a Ferkó bajára ki azt mondja, hogy himlő, ki azt hogy »oltvar«, mig fel nem ismeri, úgy tesz vele mintha himlőben volna stb. Ekkor tehát nem volt kéznél az orvos. 1557. márcziusban a P'erkó megint beteg volt és »a doktor volt egynéhányszor nála, de semmivel nem bánt vele«. 1559. junius 6-án írja a nádor nejének, kinek szeme fájt, hogy már írt