Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok

281

Jelentékeny egészségtani szerepet játszik még ezen korban a chyromantia, a tenyér vonalaiból vont jóslatok, amely tan ékesen illustrálva feltalálható a csíziókban.

Az orvostanra vonatkozólag nálunk megjelent könyveket az eddigiek után három csoportra oszthatjuk. 1. A kornak tudományos színvonalán álló, rendesen latin nyelvű szakmunkákra. 2. A magyar nyelven írott, az orvos; tudomány újabb vívmányait még fel nem használó, hanern leginkább az ókori írók állí- tásait összegyűjtő, vagy a nyers empirismust képviselő orvosi tanácsadókra. 3. A nagy tömegek müveletlen- ségére és babonás hiszékenységére számító, nagy elterjedtségnek örvendett csíziók, kalendáriumok es sorsvető könyvekre.

Az ezen két utolsó csoportba tartozó könyvek annál nagyobb hatást gyakoroltak, minél kisebb volt a képzett orvosoknak száma. Az orvosokban pedig az egész XVI. századon át igen érezhető volt a hiány.

Királyaink és az erdélyi fejedelmek állandóan el vannak látva orvosokkal. A század elején I. Ulászló udvarában találtuk Manardot, Melchior Miklóst, II. La jósnál Wirth Györgyöt és Mota Jakabot. Zápolya János udvari orvosai közöl ismerjük Pannonius Mihályt, Adrianus dobokai főesperest, Izabella királyné környezetében a legyei Struthius Józsefet és Tectander Józsefet. I. Ferdinandnak magyar orvosairól többször van szó. Frangepán Ferencz kalocsai érsek 1543-iki végrendeletében Péter mester, királyi orvosnak egy ezüst serleget hagyományozott, Perényi János mester, királyi orvosnak meg rendes díját rendeli kiadni. Veráncz Mihály fivéréhez Antalhoz 1558 apt. 17-éíi írt levelében említi, hogy fivérük János mellett két királyi orvos,