Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - c) Sebészet. Fürdők
508 tói az okleveles sebész-mesterek a rendes orvosi col- legiumokra is felvétettek és medicinae doctorokká is lehettek. Minthogy a tiszti chirurgusoknak belső betegségek gyógyításával is kellett foglalkoznak, szükséges volt őket abban is képezni. A belgyógyászat gyakorlását illetőleg a helytartó tanács 1789 jan. 23-iki rendelete azt mondja, hogy a chirurgusoknak a belső betegségek gyógyítása csak szükség esetében, ha orvos nincs kéznél, van megengedve. Ezen engedélyt megújít vajmeghagyj a,^ hogy kétes és súlyosabb eseteknél a sebész azonnal tartozik az orvos tanácsát igénybe venni, ez viszont köteles a sebészt tanácscsal, tettel segíteni, őt a legbarátságosabban támogatni, hibáira figyelmeztetni s^azokat kijavítani. II. József 1786 már- czius 16-iki rendeletében írja, hogy a balaton-füredi sebésznek a Magyarországon dívó nyelveket értenie kell; mert az orvos távolléte esetében a belső betegségeket is neki kell gyógyítania. A hadseregnél a sebészek belgyógyászati gyakorlata egészen általános volt. 1789-ben II. József megengedte, hogy a megyei chirur- gusok részére a megyei pénztárból az országos főorvos utasítása szerint házi gyógyszertár szerveztessék. Éhez könyvvezetési formát is adtak, melyből kitűnjék, hogy a gyógyszerek csak szegényeknek adattak ki.1) Hogy a sebész a népnek minden ügyes bajos dolgát elintézhesse, a tiszti sebészeket 1788-tól kezdve az újonnan szervezett állatorvosi tanfolyamra Pestre felrendelték és azontúl hivatalosan csak azokat volt szabad alkalmazni, akik az állatgyógyászatból is tettek vizsgát. 1793-ban mindent összefoglalva szabályozzák a sebészeknek képesítését.2) *) U. o. 1207., 953., 1232. sz. ») U. o. 1343., 1352., 1353. sz.
