Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
61 A ki napszúrást kapott, annak vak nap van a fejében. Ezt ki lehet űzni, ha egy csuprot egy folyóból, ott, hol abba egy másik folyó ömlik, víz mentében megmerítünk. A csuporba 9 csepűcsomót és 9 szalmaszál bogot dobva, azt a tűzhöz teszik. A betegnek fejére illesztett tálba tesznek egy varró tűt, arra rá öntik a forró vizet, a csuprot betakarják és mondják: »Fejér nap, vörös nap, zöld nap, kék nap, sárga nap, fekete nap! Menj ki vak nap a fejéből, mert a nagy nap úton ér!« Ezt kilenczszer ismételvén, a beteg elmondja a »Miatyánk«-ot. Ekkor a vizet ismét felforralják s az egész műtétet kilenczszer hajtják végre. Végűi megmosogatják a beteg fejét s a megmaradt vizet a folyó vízbe öntik — lefelé — hogy az a betegséget vigye el. A betegnek pedig felgyógyulásáig mindig napfeljötte előtt kell felkelnie. A napnak a babona és kuruzsolásnál általában igen kevés szerepe van. Minden kuruzsolásnak, a varázs szerek és bűvös füvek szedésének mindig nap kelte előtt kell történnie; merta felkelő nap megsemmisíti a bűvös hatást. Talán vonatkozásban áll itten a napnak fénye a szellemi fénynyel, mely előtt a babonának bűvölésnek hatalma szintén megszűnik Vannak oly ráolvasások, melyeknél csak a szavak bűvös ereje használ, minden gyógykezelés nélkül. Ilyenek például a kikiáltás, melylyel a székelyeknél a forrólázban szenvedőt szokták gyógyítani, úgy, hogy valamely hozzá közel álló személy este meztelenre vetkőzik, aztán egy lepedőt borít magára, ki megy a kapu elébe, vagy a kürtő, a kémény alá áll s így kiált: »Halljad falu, halljad! az én fiamat (bátyámat vagy mást) a forró hideg rázza. A ki hallja, ragadjon arra!«1) Ilyenek l) Kozma id. mű. 37.
