Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
57 repel. Apollo a trójai Kassandrának adott jósló tehetséget szerencsétlenségek, «HSajok forrásává változtatta az által, hogy szájába köpött. Az argosi Po lydos Minos királynak halottaiból feltámasztott fiát Glaukost kénytelen megtanítani a jóslásra és varázsolásra, elmenetele előtt felszólítja azt, hogy köpjön a szájába. Glaukos megtette és erre egyszerre elfeledte minden tudományát.1) Grimm a német mythologiából számos példát hoz föl. Mi csak egy pár nálunk szokásosnak említésére szorítkozunk: A kinek szemén árpa nő, kezébe vesz egy szem árpát, ezzel háromszor megkerüli a kutat, ez alatt háromszor elmondja: »árpa árpa lekaszállak, a kút fenekére doblak«, azután háromszor utána köp. Akinek náthája van, az mondja valakinek gyorsan: »fakó szekér kender hám, te rád hagyom a náthám«. És ha aztán ő köp előbb háromszor, a betegség a másikra ragad. Szokás a pólyás gyermeket, ha megnézik, megköpködni, nehogy szemről essék neki. — Az öntést láttuk alkalmazni a bőrbajoknál, egyszersmind mint mások megrontása által ható szert. A szemrűl esést is öntéssel gyógyítják. így a székelyeknél kézzel húzott keresztre egy vízzel töltött poharat tesznek s abba egy eleven szenet, három, darabra törve, bele vetnek s mondják: «Kék szem fekete szem. Kézzel vízzel lemosom. Hogy ha férfi igézet van rajta, hasadjon meg a . . . , ha asszony ember, hasadjon meg a csicse.« Ekkor a pohár tetején háromszor keresztbe fúnak, a vízből a beteggel háromszor itatnak s hát- gerinczét, homlokát, orrát, talpát és tenyerét megmosván, a megmaradt vizet nappal a házfedélre, estve pedig az ajtó mögött álló seprőre öntik, nehogy abba valaki bele lépjen, mert az ettől is bőrbetegséget kap. ') Preller: Griech. Myth. I. 478.
