Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - c) Sebészet. Fürdők

514

lyozásával a fürdősök elveszítették jelentőségüket, mint egészségügyi tényezők. A sebészeknek gyógykezelési eljárásához tartozott a fürösztés is és így a városi fürdőkben még találunk alkalmazva sebész mestereket, de a tulajdonképeni fürdősök a kisebb sebészi műtétektől is elesnek. Már a budai sebészek 1703-iki czéhszabálya kimondja, hogy amelyik fürdős 3 évig rendesen nem tanulta a chirurgiát, borbélylyá nem lehet és ha tanulta is a sebészetet, ha nincsen meleg- vagy gőzfürdője, üzletet nem nyithat és a medenczét nem akaszthatja ki. A fürdősöktől, akik sebészetet is akartak gyakorolni, más czéhek is megkívánták a czéhbeli vizsgát. Mily csekély számmal voltak ilyen vizsgázott fürdős mesterek, mutatja az 1747 iki összeírás, amelyik mindössze 17 olyant mutat ki. Az egyes fürdőkben alkalmazott mesterek már inkább csak a fürdő elkészítésére, mint annak gyógyászati alkalmazására valók.

Gyógyfürdőink közöl többet, amint láttuk, már a múlt századokban is igénybe vett a közönség. Ezek azonban a kényelem és a gyógyászat igényeinek igen kevéssé feleltek meg. A fürdőkre, mint közhasznú intézményre, a kormány csak a XVIII. században terjeszti ki figyelmét. Mária Terézia királynőnek az ásványvizek összeírását és v egy elemezését sürgető rendeletéit II. Józsefnek Balaton-Füred emelésére és a kor igényeinek megfelelő fürdővé alakítására vonatkozó intézkedései követték.

Balaton-Füred már a század elejétől sűrűn látogat oTtmrdőj e volt a közeli környéknek. A vidék népe régen felismerte savanyú vizének jótékony hatását és ivó vizűi nagyban használta. A forrásnak tulajdonosa, a tihanyi apátság, gondozta is némileg a forrást és a mellette volt kis fürdőt. • A helyt, tanács 1783-ban fel-