Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - a) Orvosok
484 ban : egy ezredorvosé havonkint 100 írt fizetés, 64 írt élelemre, 30 írt lóra = 194 frt; I. osztályú törzsorvosé 150 frt fizetés, 64 frt élelemre, 30 frt lóra; all oszt. törzsorvosé annyi, mint az ezredorvosé; — 1745-ben a törzskari főorvosé havonkint 244, az egyik orvosé 194, a másodiké 100 frt volt. A magángyakorlatban az orvosi kezelésért járó honoráriumot a helytartó tanács kiváltságos tartozásnak jelentette ki. Az 1787 február 5-iki rendelet a csődtömegből első sorban kielégítendőket így sorolja fel: 1. a temetés, 2. a szükséges gyász czikkek, 3. gyámokkal szemben a gyámgyermekek, 4. az orvos, sebész, gyógyszerész. Ha a vagyon a teljes kielégítésre nem elegendő, ezek abban az előzőkkel a követelés arányában részesülnek. A nyugdíjazott szerzeteseknek intercalaris jövedelemként a vallás alap javára kezelt hagyatékából a szolgákat, orvost és gyógyszerészt haladék nélkül ki kellett elégíteni.1) A tiszti orvosoknak a kormány az egészségügyi felügyeleten kívül culturalis fontosságot is tulajdonított. 1781-ben a helytartó tanács meghagyta a megyei hatóságoknak, utasítsák tiszti orvosaikat a természeti tárgyak kutatására, azok lelethelyeinek, természetének leírására és arra, hogy a budai egyetem meg a helyi múzeumok részére példányokat gyűjtsenek, hogy meglehessen írni Magyarország természetrajzát. Az ásványvizek, gyógyforrások szakszerű leírását is tőlük várta a kormány és ők ezen feladatnak már a múlt században jó részben eleget tettek. Az orvosi képzés és gyakorlatnak szabályozása a közegészségi intézmények más ágaiban csakhamar éreztette jótékony hatását. Linzbauer III. 1047, 1425.
