Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Negyedik rész. A tizennyolczadik század - Hazánk általános politikai viszonyai - a) Orvosok

481

gyékre bízza, fentartva azt, hogy csak az egyetemen szabályszerű oklevelet nyert egyéneket lehet alkalmazni.1)

Nemzetünk itteni állami életének kilenczszáz éve telt el, mikor végre a Tekintetes Karok és Rendek a korszellem nyomása alatt az országgyűlésen a köz- egészségügyet is tárgyalásra méltatták. A II Lipót király által összehívott országgyűlés helyre állította alkotmányunkat, de a bekövetkezett világtörténelmi nagy események nem kedveztek a nemzet jobbjai által óhajtott korszerű reformok keresztül vitelének és az 1790/91-iki országgyűlés a közegészség ügyével csak annyiban foglalkozhatott, hogy az 1792-re összehívandó országgyűlés tárgyalásainak előkészítésére kiküldött országos bizottság teendői közé felvették a »Negotium sanitatis« t Az albizottságban a közegészségügyre vonatkozó javaslatot Fáy Pál dolgozta ki. De munkája kárba veszett, mert ez is a bizottság egyéb munkálatainak sorsára jutott. Keresztül vitelét nyugalmasabb időkre elhalasztották.* 2)

A tiszti orvosoknak a megyékben kezdetben nem volt valami kiváló állásuk. Mária Terézia királynő 1752-iki, a megyei tisztségeket rendező rendeletében őket a harmadik helyen említi, a megyék azonban kimutatásaikban nem a tisztviselők, hanem mindig a con- ventionatus szolgálatot tevők közé helyezik, így: orvos, sebész, várnagy, börtönfelügyelő, hajdúk stb. Ennek okát az 1723 iki 56. t.-czikkben vélem feltalálni, mely szerint tisztviselőkké csak birtokos nemes választható. Az orvos honoratior volt ugyan, de a legtöbb esetben

1) U. o. III. 1223., 1226., 1238., 1269., 1279. sz.

2) A közegészségügy egész rendezését felölelő munkálatot közli Linz- bauer III. 1295. sz. a 612—639. old.