Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Harmadik rész. A tizenhetedik század - e) Egészségügyi intézmények. Járványok. Orvosrendőrség
409 hogy a két Kőrös közt lakik egy bába, arra reá ment a virga, hogy az boszorkány. Ezt aztán Mucsi uram Barnánéra alkalmazta s rá esküdött. Voltak aztán a táltos boszorkány mesterek, akik — a hivatalos iratok szerint — erdők sűrűiben sötét éjjel magok köré gyűjtötték a társakat, azokat tanították, összeeskették a sátánnal stb. Ezen boszorkányokul tekintett kuruzsolók, javas asszonyok a legmagasabb körökben is találtak hívőkre. Némelyikhez előkelő emberek messzi vidékről mentek el. II. Rákóczy Ferencz generálisa Orosz Pál 1807 junius 5-én írja Bercsényinek, hogy betegeskedése miatt lefordul »az Ér mellé valamely boszorkányhoz, vagy árt, vagy használ, azt is megpróbálom, — Isten neki«.1) A székiben elterjedt kuruzsolás, amit azonosnak vehetünk azzal, a mit boszorkányság alatt értettek, sokszor akaratlanul, sokszor a bűn szolgálatába szegődve, kiszámított rossz indulattal igen sok kárt okozhatott az emberi egészségben és életben, annyira, hogy törvényes korlátozásáról és megtorlásáról gondoskodni kellett. Régen feledésbe ment a bölcs Kálmán királynak törvénye: »de strigis, quae non sunt, nulla fiat questio«, az 1656-ban alkotott »Praxis criminalis« 60 ik articulusa «De magia« czím alatt részletesen meghatározza a boszorkányok ellen követendő eljárást és újra kigyuladnak a máglyák hazánk minden vidékén, hogy annál kirívóbban tűnjék ki az erkölcsi sötétség. Mária Terézia, a felvilágosult nagy királynő, igyekszik véget vetni az emberiességet meggyalázó vakhitnek és a borzalmas ítéleteknek. Mikor tudomására esett, hogy Hódmező-Vásárhelyen egy asszonyt boszorkányság miatt pallosra és máglyára ítéltek s az itélel) Századok 1881. 121.
