Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Harmadik rész. A tizenhetedik század - e) Egészségügyi intézmények. Járványok. Orvosrendőrség

403

vívott nagy háborúk egészen igénybe veszik az igen megfogyott magyar nemzetet. Országgyűléseink nem érnek rá közigazgatási kérdésekkel foglalkozni, hatóságainkat egészen igénybe veszik a háborús gondok, városaink rohamos hanyatlásnak indúlnak. Az emberanyag az, amire a legkevesebb gondot fordítottak ezen időben. Pusztította azt a sok háború, a különféle járványok, a számtalan elemi csapás.

Megdöbbentő képet fest hazánk ezen századbeli népességi viszonyairól egyik kiváló írónk, élénken ecsetelve a töröknek emberírtó politikáját, a német zsoldosok garázdálkodását, a pusztító járványokat, melyeknek következtében a lakosság annyira kipusztúlt, hogy 1680 táján a magyar korona egész mai területén alig élhetett több két millió embernél.1) Amerre a török járt, mindenütt pusztulás jelezte nyomát. Az elnéptelenedett vidékeken megszűnt a kultúra, óriási területek elmocsárosodtak, elposványosodtak és fészkeivé lettek a különféle betegségeknek. Legjobb termő vidékünk, az alföld, török kézen legnagyobb részében műveletlenül állt. A felvidék rendes körülmények közt is nehezen fedezte az élelmi szükségletet, kissé kedvezőtlen időjárás már nagy drágaságot sőt éhínséget hozott; mert a rossz közlekedési visszonyok és a bécsi kormány által hazánkkal szemben követett vámpolitika igen megnehezítették a megszorúlt lakosság élelmezését.

Törvényeink közt egyetlen egyet sem találunk, amely a közegészségügy rendezésére vonatkoznék. Törvényeink az emberi élettel csak annyiban foglalkoznak, amennyiben annak erőszakos kioltását büntetendő cselekménynek minősítik. Gondoskodnak a magzatelhajtás, gyermekgyilkolás, szándékos és nem szándékos ember- * 26

J) Acsády: Magyarország Budavár visszafoglalása korában. 20—35.

26