Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Harmadik rész. A tizenhetedik század - a) Orvosok

374

carum« ; Parschitius Miklós-. »Conclusionum medicarum

nedek\ »Oratio panegyrica de laudibus philosophiae et medicinae« (Padua 1639); Teutsch András-. »E naturali atque medica scientia etc«. (Wittenberg 1690); Fridelius János: »Ex anthropologia de principiis no- biscum natis« (u. o. 1661.)— Eltérve a scholasticusok szőrszálhasogató tételeitől, a természettudományok vívmányai és a Verulami Baco által kezdeményezett egészséges philosophiai irány alapján fejtegetik a philosophia és a természettudományoknak, melyekhez csatlakozik az orvosi is, — kérdéseit.

A speciális pathologia terén orvosainknak figyelmét mindenekelőtt a csaknem évről-évre fellépő epidemicus és endemicus kórok veszik igénybe. Ezeknek symptomáit, lefolyásuk módját ismertetik, elővi- gyázati rendszabályokat és gyógyszereket ajánlanak. A XVII. században már általában hisznek a járványoknak infectio útján terjedésében. Első helyet foglal el itten a hagymáz (febris castrensis, febr. hung. febr. militaris, morbus hungaricus, lues pannonicus nevek

alatt.) írtak róla: Coberus Tóbiás (1606); Ruland Márton (1610);. Petri G. Keresztély (1665); Facetius Illés (1668); Landbeck János György (1677); Senert Mihály (1677); Behrens György (1687). Georgi András Gáspár (1687); Loew András (1688J; Parschitiu^ István (1693.)*) A f/m},

A pestisről írtak: Czanaki Máté: »Döghalálrúl való elmélkedés stb. (1634); Spillenberger Sámuel (1634 németül); Weber János: »Rövid oktatás stb. (1645); Fel*) Az egyes betegségekről írt könyvek czímeinek felsorolása helyett utalom a szíves olvasót Szinnyei József: „Magyarország mathem. és természettud. künyvészete czímő repertóriumára.

disquisitio 1-ma« (Königsberg 1652); Tegző-Arkosi-Be-