Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Harmadik rész. A tizenhetedik század - a) Orvosok
368 ban egyik tanító. Kolosváratt, nyomt. M. Tótfalusi Kis Miklós 1695 esztendőben« czímű műve.1) Már maga azon körülmény, hogy ezen könyv öt év alatt három kiadást ért, mutatja a közéletben nagy kelendőségét. Kortársai közöl többen írtak a szerzőhöz magasztaló verseket. Ezeknek nyilatkozatai mutatják, menynyire becsülték a közhaszonra czélozó ritka művet. Sz.- Némethi Sámuel kolosvári reform, professor benne a lélek és test összehangzó orvoslásának módját látja s a tudományát közre bocsátó orvosnak kívánja »hasznos munkájáért végyen mennyei jutalmat s bért«. Enyedi István n.-enyedi theol. prof. szerint: »Nagy jót közöl veled e könyvnek Authora, . . . Nem írta e könyvet orvos doctoroknak, (Más nyelven és formán kész szólni azoknak). Kívánt itt használni ügyefogyottaknak.« M. Tótfalusi Kis Miklós kolosvári typographus szerint: »E tudományt (az orvosit) tartották titokban . . . Magyar Nemzet, legalább, nem látott Maga nyelvén Orvos-könyvet: sőt ott Mestere is szűk: mely ok, Hogy a sinlő beteg sok. E nagy hibát látván, nem álhatta, E bölts Mester, magájét lehagyta; Közönséges jót nézett, Hogy e Munkához kezdett . . . Különösen magasztalja azt, hogy ezen munka, mivel egyrészt nem mindig lehet kapni orvost, másrészt *) Az első kiadás megjelent Kolozsvárott nyomtatta Némethi Mihály 1090. 4-r. 420 lap. A második Lőcsén nyomat. Brewer Sámuelnél 1692. 8-r. 339 lap. A harmadik kiadás 8-r. 354 lap és elől 12 számozatlan levelén ajánlás, eiől-járó beszéd és F. P. F.-hez írt versek.
