Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
28 mondhatni minden faluban találhatunk. Mindig jót vár tőle a hozzá folyamodó, a maga szempontjából még akkor is, ha másnak megrontására tör. A bűvölés, bájolás, a magyar népdaloknak egyik legkedveltebb és leghatásosabb alakzata. »Szép szemeddel bdjoltál el angyalom« s ettől aztán: »Bogár hajad, gyöngysor fogad, rózsa ajkid, éd méze, mind oly kedves én előttem; mert megvagyok igézvei. A szép lélek a szemnek bűvös, bájos tükrében mosolyog. A szemnek a népdal szerint megrontó hatása is van, elégeti, megveri, sőt meg is öli azt, kire bűbájos hatását gyakorolja. Mindezekben nyilvánul a bűvölésnek azon tulajdonsága, hogy bizonyos önkivüli állapotot idéz elő, elveszi a megbűvöltnek önuralmát. A szónak ugyanilyen hatást tulajdonít a népdal és a néphit. Szemmel, szóval egyaránt lehet igézni és bűvölni, lekötni valakit. Ezen hitből ered a szemmel verés, szemrül esés, szemtül jövés nevek alatt ismert többféle betegség. Tudjuk, hogy az emberi testrészek között egynek sincsen annyi indulatot kifejező jelzője, mint a szemnek. Van: szelid, haragos, vad, kihívó, daczos, beszédes, mosolygó, csintalan, hamis, alattomos stb. kifejezésű szem, melyre egy tekintet sokszor hosszú időre kiható, sőt legyőzhetetlen rokonszenvet vagy ellenszenvet ébreszt. Ez képezheti psychologiai és physiologiai magyarázatát a néphit szerint a szemtől jövő betegségeknek s ha azokon különféle fogásokkal akarnak segíteni, az ilyes gyógyitómódnak első alkalmazói alig ha nem azt czé- lozták, hogy azokkal elvonják, eltérítsék a beteg figyelmét a bajnak vélt okától. A képzelődésnek sok esetben nagy hatása van az egészségre. Láttam, különösen nőket, kik egy-egy sajátságos tekintetű egyén láttára összerezzentek s ha hosszabb időn át kellett arra néz-
