Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok
291 Mielőtt a kuruzsolásra áttérnénk még néhány szót az orvosok esküjéről. A középkori egyetemek legnagyobb része pápai engedélylyel keletkezett, 3 királyok által önállóan alapítottak is természetesen katholikus jelleggel bírtak, így azokra a pápai szék nagy befolyást gyakorolt. III. Incze pápa (1160—1216) meghagyta az orvosoknak, hogy beteghez hivatva, azt mindenekelőtt lelke üdvösségére figyelmeztetve szólítsák fel arra, hogy gyóntató atyát hivasson. A melyik beteg ezt nem teszi meg, ahoz három napnál tovább ne járjanak. XIII. Gergely pápa (1572—1585) az összes kath. főpapoknak meghagyta; hassanak oda, hogy a gyónásra figyelmeztetést az orvosi fakultások az eskübe vegyék be s az így letett esküt iktassák a diplomába. Aki ilyen értelmű esküt nem tesz, annak ne engedtessék meg a gyakorlat, a régibb orvosokat minden módon kényszerítsék az említett irányú esküre.1) Nálunk ezen pápai rendeletnek kevés hatása lehetett; mert az általunk ismert orvosok legnagyobb része protestáns volt, protestáns egyetemeken szerezte meg diplomáját és ebbe bizonyosan nem vették be a gyónást. A katholikus egyetemeken kiállított diplomában benn lehetett az, de erről biztos tudomásom nincsen. A pap-orvosok kétségkívül engedelmeskedtek a pápai rendeletnek. A pápák — III. Incze, IV. Pál, V. Pius, majd XIII. Gergely — meg-megujították azon rendeletet, hogy keresztényhez zsidó orvost hívni nem szabad, de ennek sem lehetett semmi gyakorlati hatása, amit a század elején már említett Zachariásndk adott kedvezményből látunk, a kit a királyhoz is meghívtak. Kuruzsolás alatt rendesen a gyógyításnak azon ‘) Linzbauer I. 269. 19
