Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok
híveivel még a következő századokban is találkozunk elleneseit nálunk az egy Manardot kivéve, nem ismerem. Manardo már 1500-ban élesen nyilatkozott az orvosi tudományban az astrologia ellen, tagadva, hogy a csillagok hatást gyakorolnának a betegségekre. Ki mondja, hogy »ha valakinek a holdtöltekor végzett érvágás miatt baja támadt, ott az ok a tapasztalatlanság, a mester ügyetlensége, az eszköznek alkalmatlan volna vagy a véletlen lehetett. A halálnak érvágás következtében beállását a hold állásának csak az tulajdoníthatja, aki csak saját visióit követi. Felhozza az. orvostanban egykori mesterét Benciust, szerinte korában az orvostannak fejedelmét,1) aki soha sehol sem nézte az égi testeknek állását, hanem, ha annak szükségét látta, a holdnak bármely állásában elrendelte az érvágást. így történt, hogy egyszer Bolognába egy híres beteghez meghívatva, az ugyanott jelen levő híres astrologus, Hyeronimus Manfredus ellenére elrendelte az érvágást és tisztító szereket adott a betegnek, aki az astrologus minden fenyegetődzése daczára meggyógyult. Ha az orvos itt inkább hisz Ptolomeusnak, mint Hippocratesnek, aki a gyógyszert a szükség idejében rendeli alkalmazni; a beteg előbb hal meg, mint az égi testeknek állása megváltoznék. Kifejti, mennyire félreértik némelyek Hippocratest, aki, ahol irataiban az égről van szó, mindig a légkört és annak befolyását érti.2) A felvilágosult orvos szavainak kevés hatásuk volt az elterjedt csíziók, kalendáriumok és sorsvető könyvnek mellett, melyek már a XVI. században jelentékeny számmal voltak elterjedve magyar nyelven s melyek — 278 — ‘) Bencius 1431 — 47 ig Ferrarában tanár. Haeser. I. 751. a) Medicinales epist. 17—30.
