Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok
269 tosan használ, stb. Azt is könnyű megtudni, vájjon a beteg meggyógyúl-e vagy meghal, csak végy zöld árvacsalánt, áztasd azt a betegnek vizeletébe, ha zölden marad a csalán, a beteg meggyógyul, ha a csalán elhervad, a beteg meghal. Ha valaki az orvosságot bevenni nem akarja vagy nem tudja, az orvosságot keverd össze liszttel és add egy tyúknak megenni, ezt azután öld le, add a betegnek megenni és épen úgy hat, mintha az orvosságot vette volna be. A babonákról és a gyógyszerekről szóló részekben még vissza térünk ezen orvosi tanácsadóra, melynek olvasásánál csak az vigasztalhat minket némileg, hogy, amint az idézetek mutatják, a benne foglalt sok képtelenség nem magyar találmány, hanem az orvostanban még általánosan uralkodott természetellenes felfogásnak kifejezése. Legvilágosabban igazolják ezt a leírónak következő szavai: »Egy jó barátom ajánlotta nekem az epilepsia ellen a következő orvosságot, melyet 'egy híres németországi orvos nagy sikerrel használt: négy fiatal fecskét meg kell sütni, összekeverni négy quintel hódzsírral és egy uncia erős eczettel, az egészet egy tiszta kendőn átnyomni s az úgy nyert levet azonnal a roham után beadni a betegnek«. Az itt ismertetett orvosi tanácsadók, amint látjuk, legnagyobb részükben a régi írókon alapúinak. Kevés ismeretes közölök, de igen valószínű, hogy ilyenek nagy számmal voltak. Hihetővé teszi ezt azon körülmény, hogy, amint látni fogjuk, főrangú nők is otthon készítenek házi orvosságokat a hozzájok tartozók részére. Mutatják ezen tanácsadók, hogy az orvosi tudomány újabb vívmányai igen lassan terjednek, ami ezen századbeli sanyarú viszonyaink közt nem is csodálható. A nyomdáknak legnagyobb kelendőségű termékei
