Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
I. Őskori gyógyászatunk
22 meg az óriásokban, tündérekben, manókba7i A guta, a fene, személyesítői egyes betegségeknek. Az ördög nemcsak szellemileg, de testileg is megronthatja az embert, ha belé búvik, sőt halálát is okozhatja. Mutatják ezt a fenmaradt átkok: „Az ördög bújjék beléd. Vigyen el az ördög.“ A manó is sokszor elvihette az embereket, minthogy ő volt a föld alatt levő túlvilág uralkodója. „A manó vigyen el“ átokforma megmaradt. „A guta üssön meg“ „a fene egyen meg“ szintén ős régi időkből maradt átkozódások. Voltak betegségek, melyeknek természetét és gyógyításuk módját nem ismerték s azokat is személyesítették a nyavalyában, mást egyszerűen rossz-nak neveztek s ezekkel is megfogatni kívánták ellenségeiket. A mythologia, de egyszersmind az őskori gyógyászat szempontjából is irodalmunkban legérdekesebbek ezekre vonatkozólag Ipolyinak fejtegetései: Az emberek megrontására az eszközöket az ördög szolgáltatja. Tőle ered a varázsolok, boszorkányok hatalma, kik ezt az ő nevében gyakorolják. Nevével szintén számos növénynév áll kapcsolatban: ördögborda = aspidium filix mas; ördögharaptafű — scabiosa succisa; ördögméz = gentiana; ördögszar = assa foetida; ördögtej — esula major stb.1) A fene kétségtelen mythosi vagy legalább mytho- sunkba mélyen behatott sajátságos szavunk, melylyel a nyelvszokás, mint az isten, ördög, manó s a többi pogány vallási lények neveivel különös kifejezéseket alakított s ellentétben az isten nevével a tagadást erősiti és a rosszat hatályosabban fejezi ki Egyes súlyos betegségek egyenes okozójául tekinti a néphit, innen aztán a betegségeket nevével jelöli: fene — gangraena; fenerüh — elephantiasis; farkasfene = herpes; holt fene, •) U. ott. 56. 29—34.
