Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

III. A vegyes házakból származott királyok kora. 1301-1526 - f) Politikai, társadalmi, közművelődési viszonyok

világosan kitűnik, mennyire éffö^iaííék Wgi-dŐktől fogva egészen a XIV. század középéig ■ és-«ön túl is a szent köztársaság (az egy- ^SMJJíjjKlraz igazi orvosok munkaterét a közügynek níág^'ö^ifá'a és daczára á szent atyák, pápák, synodu- ^ÄPl/s egyetemes zsinatok tanácsai, határozatai, tilalmai és fenyegetéseinek. Sőt hazánk papsága azon szemtelenségre is vetemedett, hogy az orvosláson kívül szennyes haszonért a sebészetet is gyakorolta, holott azt a budai zsinat határozottan tiltotta, mondván, hogy a pap ne gyakorolja a sebészet azon részét, mely égetéssel és vágással jár«. Valóban nem tudnám ezen éles kifakadásnak helyes indító okát megtalálni. Mikor a világi emberek a tudományokkal még egyáltalában nem foglalkozván, az összes ismeretek a papság kizárólagos tulajdonát képezték; hogyan válhatott a közügynek kárára a papok orvosi tudománya és az, hogy ők az orvoslást hivatásszerűleg gyakorolták? Vagy hol voltak azon világi orvosok, kiknek munkaterét a papok lefoglalták ? — A főpapi székeket elfoglaló idegenek ellen több törvényünk szól, de ha tekintetbe vesszük, hogy az ó-budai és a pozsonyi egyetemekre nemcsak az orvosi, hanem a theologiai tanszékekre is még a XV. században is kellett idegeneket, olaszokat, behívni; a régibb századokban még nagyobb szükség lehetett tudományosan képzett idegenek behívására. Vájjon ki fogja kárhoztatni Hunyady Mátyás királyunkat azért, mert a jeles olasz humanistákat udvarához édesgette, hogy általok terjesztesse nálunk az új éltre ébredező tudományosságot? Királyainknak dicsőségére válik azon buzgó törekvés, melylyel idegenek útján jótékonyan hatottak a közművelődés minden terén. A hazájokat elhagyó idegeneknek meg nem