Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
III. A vegyes házakból származott királyok kora. 1301-1526 - b) Gyógyszerészek
149 b) Gyógyszerészek. Az orvosi tudomány fejlődésével lépést tart a gyógyszerészeié is. A mint mindinkább alkalmazásba jönnek az összetett gyógyszerek, sürgősen előtérbe lép a gyógyszertárak szükségessége is. A gyógyszerekkel való kereskedés a XV. század végéig csaknem kizárólagosan olaszok kezében volt, kik összetett gyógyszereket is nagyban készítettek és küldöztek szét. A sa- lernoi iskola fejének Nicolaus Praeposihis-nCk »Anti- dotariurrw-a (1140) és az alexandriai Nicolaus Myrep- j^j- nak »Dynamerorw-ja (1270—90) mellett tekintélyek: Christoph. de Honestis »Expositio antidotarii« (1300), Asculumi Saladin tarenti és Quiricus de Augustis ver- cellii orvosok »Lumen apothecariorum«-jai (XIV. század) és az 1489-iki »Ricettario fiorentino«.1) A nálunk működött olasz, és legnagyobbrészt Olaszországban képzett magyar orvosok legvalószínűbben ezeket használták gyógyszerészeti gyakorlatuknál. Azt látjuk ugyanis, hogy az orvosok nálunk egyszersmind gyógyszertárakat is tartanak, noha már önálló gyógyszerészeket is ismerünk ezen korban. 1303-ban Péter budai orvos és gyógyszerész szőllejét az esztergomi szt. István kórház papjai felmentették a tized alól. Egy 1346. decz. 2-án kelt okiratban magister Gekminus apotecarius domini regis nevére akadunk.2) Ennek fia volt azon László (filius Gekmeny Apothecarii), akinek — örökös nélkül halván el — hontmegyei Zaazd nevű birtokát I. Lajos király 1352-ben magister Zerechennek, ki »fidelis Apo- thecarius ipsius domini Ludovici regis et comes came- * 3 ‘) Haeser I. 480, 666, 847—849. 3) Anjoukon okmánytár IV. id. Schwarz J. »Gyógyszerészi közlöny* 1891. 305.
