Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Bevezetés
10 alól. A földrajzi fekvés, magassági- s az ezek által feltételezett állat-, növényélet, az ásvány-, kőzet- és egyéb talajviszonyok, a légkörnek összes, nemcsak az érzékek közvetlen felfogása alá eső tüneményei, hanem annak vegyi Összetétele is hatnak az ember élettani és egészségi állapotára. >Az ember nemcsak él a földön, hanem születni is a Földtől születik, az ember, mint a népek valamennyi mythologiái mondják, a Földnek a gyermeke. O tőle vesszük testünk anyagát; ő éltet bennünket tápláló nedveivel, ő szolgáltatja tüdőnknek a levegőt s adományozza nekünk az életet, mozgást és létet. Lehetetlen tehát, hogy a földalakzatok, melyekkel a flóra és fauna oly csodálatos harmóniában áll, szintén vissza ne tükröződjenek a fauna azon kiegészítő részének az életjelenségeiben is, melyet emberiségnek neveznek«.1) Az embernek kétségen kívül van hatalma átalakító befolyást gyakorolni természeti környezetére, de ez, míg egyrészt a természet hatalmas erőivel szemben aránylag igen csekély és lassú, másrészt az öntudatos átalakítás csak magasabb szellemi fejlettség kifolyása lehet. A műveltség alacsony fokán álló ember ma is rabja a természetnek. A szülőföld, mint a jó anya gondoskodik gyermekeiről. Orvosi irodalmunkban Poór Imre tudor „Adatok a természet orvosi czélszerűségéhez',c vagyis minden vidék megtermi az otthonos betegségek gyógyszerét«,2) czímű tanulmányában hazánkat illetőleg is igen szépen kimutatja, hogy a járványi és tájhoni betegségek gyógyszereiről czélszerűleg gondoskodott a természet. A hol járványi és tájhonos betegségek uralkodnak, ugyanott ugyanazon betegségek ellen gyógyfüveket is terem az anya•) Reclus: A föld és életjelenségei. Budapest, 1880. II. köt. 514. \y a) Gyógyászat 1867. 30—37. számok.
