Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

II. Az Árpádházból származott királyok kora 1000-1301 - c) Seborvosok, fürdőzők, fürdők

114

rómaiak fürdőkre használták fel a budai, mehádiai és más meleg forrásokat. A római műveltség lehanyatlásával elenyésznek a vizeinknek gyógyító czélokra használásáról szóló tudósítások, de újra felelevenednek azok a kereszténység behozatalával, mikor a szerzetesek veszik kezükbe a gyógyászatot. Ismét utalok itt arra, hogy kolostoraink rendesen hévvizek, gyógyító erejű ásványos források mellett keletkeznek, melyeknek vizét a betegeket ápoló szerzetesek gyógyászati czélokra használták. A számos szent kútnak nemcsak a nép közhite ad fontosságot, de inkább a szerzetesek által fürdőzés útján elért gyógyeredmények. Királyainknak a szerzetesek részére tett adományokról szóló okleveleiben az ilyen gyógyforrások nem ritkán említvék. I. Géza a garam-szt.-benedeki apátságot alapító, 1075-iki oklevelében említést tesz egy forrásról, mely »habet aquam quasi acidam. (Savanyú-víz forrás.) I. László 1082-ben a veszprémi szt. Mihály templom birtokainak határlevelében „puteus leprosorum“-ot, a bélpoklosok kútját említi. Imre 1198-iki oklevele szerint a szt. gothárdi apátság Bottyán nevű pusztáján egy szent forrás — fons sacer — volt kápolnával. II. Endre 1299-ben a Domokos bán által (1195-ben) alapított hegyi, máskép bors-monostori cziszterczita apátságnak Strebs nevű földet adományozza a rajta levő szőlőkkel, rétekkel és meleg forrással. Buda és Esztergom meleg forrásait a

XI. század elejétől többször emlegetik mint jövedelmezőket, úgy, hogy a budai hévvizek tizede fölött az esztergomi keresztes lovagok s a veszprémi püspök és káptalan közt per folyt, mig 1329-ben a tized felében ítéltetett meg a perlekedőknek. 1212-ben a jeruzsálemi szt. sír-kanonokrend keresztes komlósi káptalanának birtoka »Hidegkút«. A bél 3 kúti cziszterczita apátságot, a tapol-