Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Tartalomjegyzék
6 gyógytanát, alkalmazott gyógyszereit. A beosztás történhetnék századonkint, vagy az egyczímű részletek összefüggően tárgyalhatók a legrégibb kortól végig. A végpontra nézve véleményem az volt, hogy ameny- nyiben a magyar egyetem orvosi facultásának alapítása gyógyászatunknak hatalmas lendületet adván, orvosaink Önálló felfogása és irodalmi működése nagymérvű lett; annak méltatását nem történetíró, hanem szaktudós orvosnak feladatául kellene kijelölni és így végpontúi vehetnők a XVIII. század végét. A központi választmány kívánságára az általam kijelölt két út között egy közép utat kellett választanom. Az 1890. febr. 7-én tartott központi választmányi gyűlés jegyzőkönyvének 8. pontja szerint: »Titkár a Poór Imre féle pályakérdésre beérkezett munkát bíráló bizottság jelentését felolvasta. A Poór Imre, Szabó Dénes, Vidor Zsigmond, Agai Adolf és Schächter Miksa tudorokból álló biráló bizottság a Poór Imre féle 100 aranyas pályadíjjal jutalmazandó „A magyar orvosi tudomány történelme, különös tekintettel az orvosi rend történetére Magyarországon a XVIII. század végéig“ czímű pályakérdésre beérkezett egyetlen munkatervezetet beható bírálat alá vette, a tervezet szerzőjét, Dr. Demkó Kálmán lőcsei reáliskolai tanárt és történészt a munka megírásával megbizandónak ajánlja. A bírálati jelentéshez a szerzővel közlendő útmutatást csatol, mely különösen arra való tekintettel, hogy a munkát nem orvos, hanem történész írja meg, erre vonatkozólag directivát kiván nyújtani“. A biráló bizottság jelentése directivául adta mindenek előtt, hogy, amennyiben a munkát nem orvos írja, ne az orvosi tudomány, hanem az orvosi rend történetét hangsúlyozzuk már a czímben is. Továbbá a bí