Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 15. Senyvességellenesek
202 udvari orvosa is említi, hogy az ő idejében nagyon elharapódzott a szifilisz Magyarországon, sőt egy másik híres olasz orvos (Monta- gnana) már 1499-ben igen furcsa jó tanácsokat küld Bakócz Tamás esztergomi érseknek, ki akkor szintén »morbus Gallicusban laborált«« Egy félszázaddal később Méliusz Péter írja egyik munkájában, hogy valaki »azért, hogy franczussaga meg ne tessec, öltözettel es soc szaggal orvosollia magat«. A szifilisz-elleni orvosságok elkészítésében még a gondosabb háziasszonyok is bizonyos jártasságra tettek szert. Egy régi iratban azt olvasom, hogy Pálóczi Horvát György felesége »franczos nyavalyában nyavallyogván, valamely büdös kenőcsöket melegített benn a házban« s ebből a kellemetlen foglalatosságból azután csúnya családi összetűzés kerekedett. Érdekes, hogy az erdélyi szászok ezt a nem éppen díszes franczos szót (melyben benne van a betegség állítólagos francia eredetét megjelölő mala franczoz) átvették tőlünk s a Nagyszebenben külön kórházban kezelt vérbajos betegeket már a XVI. század elején »infirmi franczasz« néven említik. A Királyhágón túl és innen különben az oláh köznép volt a szifilisznek leghatalmasabb terjesztője, ami részben abból is magyarázható, hogy evés közben egyetlen közös kanalat használtak,1 másrészt azonban az orvosoktól is irtóztak, bajukat eltitkolták s legjobb esetben cinóberfüstölésekkel segítettek magukon vagy pedig »vénasszonyok, gyepü-mesterek és egyéb tudósok« segítségét keresték. Az orvosi beavatkozást egyébként a magyarok is kerülték, mert Domby Sámuel, Borsód megye főorvosa, azt írja 1794-ben, hogy »a Tisza-környéken, holott igen elterjedt a vénusi betegség, orvos és borbély segítsége nélkül is tudnak a parasztok egymáson segíteni«. Ez a segítség a már említett cinóberfüstöléseken és egyébfajta kénesős kezeléseken kívül rendesen abból állott, hogy különböző nálunk is termő, vérbaj ellenes hírben álló növények forrázatával és főzetével kuruzsolták egymást. Ezek a növények semmiféle specifikus hatással nincsenek a szifilisz lefolyására. Ma már többnyire csak történelmi érdekességük van. Ilyen volt a különféle sásfélék s különösen a Carex arenaria, továbbá a tarack (Triticum repens) földalatti szára, tőkéje (rhizoma graminis), a diófa levele (folia juglandis) és éretlen gyümölcsének a zöld burka ( epika rpium]d.), különböző bojtorján- (Lappa-) félék gyökere (radix bardanae), a bábakalács vagy tövisrózsa (Carlina acaulis) gyökere, a Saponaria officinalis gyökere (vörös szappangyökér, radix saponariae rubrae), mely sokáig pótolta nálunk az amerikai szárcsagyökeret (radix sarsa- parillae) a vérbajellenes kezelésben. Mindezek a szifiliszre való hatás tekintetében szóba sem jöhetnek a higanyos kezelés vagy a sa'lvarsan mellett. Itt említhetők a különböző enyhébb hatású solanum ok : a piros és a fekete ebszőlő vagy a szépasszony1 2 szőlője (Solanum dulcamara, 1 Lásd erről bővebben : »Syphilis-endémiák Magyarországon« c. értekezésemben.- (Gyógyászat, 1905. évf. 44. sz.) 2 A »szépasszony« (»belladonna«) a régi magyar, mitológiában boszorkányt, igéző, tudós asszonyt jelentett.
