Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 1. Az idegrendszerre ható orvosi növények
11 árnyékvíz-nek vagy árnyékavíz-nek nevez népünk Erdélyben s egyebütt is) és a forrázatát elővigyázat nélkül alkalmazzuk a bőr felületén : viszketést, égető érzést, hólyagképződéssel járó kiütést, gennytüszőket, ekcémát (ótvart), sőt a bőrnek elhalását is okozhatja. Egy hazai orvos, dr. Csillag megfigyelése szerint a magukat árnikával borogató embereknek mintegy 7%-a bőrkiütéseket szokott kapni, ezért is azt ajánlja, hogy a gyógyszerészeknek tiltsák meg az árnikatinktúrának, ennek a nálunk is »univerzális« gyógyszer hirében álló orvosságnak szabad árusítását. Az árnikaokozta bőrgyulladás leginkább a fertő- zéses eredetű bőrorbáncra emlékeztet s ezzel már orvosok is nem egyszer összetévesztették. Ha a virágokból készített tea (forrázat) nagyobb adagja jut a gyomorba, akkor részben a gyomorbélcsatorna erős gyulladására, részben a középponti idegrendszer megtámadására valló tünetek (szédülés, fejfájás, reszketés, önkívület, néha görcsök, sőt tetanusz) jelentkeznek. Az arnicinmérgezésnek e jelenségei már két gramm arnikavirágból készített forrázat bevétele után is mutatkozhatnak érzékenyebb egyéneknél. Két-három haláleset is föl van jegyezve a méregtani irodalomban. így egy alkalommal megtörtént, hogy iszákos természetű embernek »tréfás« jóbarátai snapsz helyett 60—80 gramm arnikatinktúrát adtak inni. Az ital lenyelése után csakhamar heves gyomorégés következett, mely másnap is tovább tartott, de azért a beteg még lábánjáró volt ; éjjel két órakor azonban a gyomorrágás igen erősre fokozódott ; 9 óra felé a beteg fel akart kelni ültéből, de összeesett, nehéz légzés jelentkezett < s reá nemsokára (38 órával a bevétel után) elkövetkezett a ha1 ál. Adás közben maga a szárított növény sokat veszít hatásából, ellenben a borszeszes kivonata csorbítatlanul megtartja mérgező tulajdonságát. Megjegyzem még, hogy a tehenek, ha sok árnikát ettek, vérvizelést kaphatnak ; talán innen ered a növénynek egyik német neve : Blut- blume. Használata: »Magasról el-esteknek hasznos ez fűről (t. i. az árnikáról) vizet inni, mely okból igazán-is neveztetik »panacea lap- sorum«-nak (elesettek, csonttöröttek csodaszerének), írja 1775-ben dr. Csapó József, »nemes szabad királyi Debretzen várossának fizikussá«. Nem merném azonban állítani, hogy a magyar köznép még manapság is használja ilyen célra és ilyen módon (belsőleg véve) az árnika forrázatát ; a német köznépnél még ma is megmaradt az ámikának erre vonatkozó neve (»Fallkrauh). Annál gyakoribb a népies használata kisebb sebekre, zúzódásokra, csúzos fájdalmak, idegzsábák stb. ellen borogatások alakjában. A nép rendszerint forrá- zatot készít a növényből, vagy ecetes vízzel, mézzel, pálinkával, ólomvízzel keverve alkalmazza a beteg testrészeken. Orvosok ma már alig rendelik, mert az újabban fölkerült hatásos fertőtlenítő és gyulladásellenes szerek teljesen fölöslegessé tették a használatát. Nagyobb terjedelmű friss sebekre semmi esetre se alkalmazzuk, tekintettel az arnicinnak erős helybeli izgató, fájdalmat és gyulladást okozó hatására s a fertőzés veszedelmére.
