Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 11. Hánytatók
166 magyarázható. Tengeri betegség alkalmával tulajdonképpen azért lessz rosszul az ember, mert a hajó himbálódzása közben a gyomor és vele együtt a bárzsing is folytonosan ide-oda lökődik, húzódik s ezért gyakran tapasztalható, hogy a hasfalnak flanell-bandázzsal való átkötése, rögzítése a tengeri betegséget is enyhíti, szintúgy az atropin, mely a bolygóideg végződéseit bénítja. Hányás alatt a szívverések száma jelentékenyen felszaporodik, a lélegzés is szaporább lessz, egyszersmind izzadás (a jellemző »hideg« verejték) következik be. Rendszerint már a hányás előtt, a nausea szakában, fokozódik a nyálelválasztás (»hosszúkat köp« az áldozat), sőt hányás alatt a légcsőben is hígabb nyálka választódik ki, ezért szoktuk a hánytatószerek apróbb (nem hánytató) adagjait köpte- tőkül használni légcsőhurutok stb. alkalmával. Hányás közben sokszor nagyfokú ideggyengeség mutatkozik, sőt olykor teljes bénú- lás, az akaratlagos mozgások gátlása és mély apáthia, úgy mint erős összeesések (collapsusok) és sokk-rohamok esetén. Némely hánytató a belek perisztaltikáját is jelentékenyen fokozza ; ez érthető is, mert ismeretes, hogy a gyomor villamos ingerlése alkalmával (reflex úton) a belek mozgása is fokozódik és fordítva. Ezért nem egy olyan szerünk van (pl. a hánytató borkő), mely nemcsak hány- tat, hanem egyszersmind hashajtó hatású (emetocatharticum). A hányás kezdetén rendszerint néhány mély belégzés történik ; e belégzések sokszor hangosak, mert a hangrés is megszűkűl vagy elzáródik : »ökrendezés«. Azután a rekesz- és hasizmok egyszerre összehúzódnak, magas hasürbeli nyomás keletkezik, mely mindenek fölött a gyomor falára és tartalmára hat. Ha eközben a kardia el van záródva, akkor nem következhetik be hányás, mit az is bizonyít, hogy a rekesznek és a hasizmoknak egyidejű összehúzódása más alkalmakkor (például székeléskor) is megtörténik, anélkül hogy a hányás lehetséges volna. A hányásnak tehát lényeges feltétele a kardia kinyílása, ellenben a gyomorfal összehúzódásának magában véve nincs fontos szerepe, mert kísérleti állatokban a gyomrot disznóhólyaggal helyettesíthetjük, s a hányás így is bekövetkezik, ha a rekesz és a hasizmok kellő mértékben összehúzódtak. A rekeszen és a hasizmokon kívül az összes mellkasi izmok is összehúzódnak hányás közben, úgyhogy ezzel egyidejűleg mély kilégzések is történnek, melyek alkalmával az esetleg a légcsőbe került idegen testek nválkatömegek stb. is kiüríttetnek. A hánytatok használata ma már sokkal korlátoltabb, mint régen, mikor bizonyos fertőző bajok (tífusz, orbánc, váltóláz stb.) kezdő szakában sokszor igénybevették őket, mert azt tartották, hogy a hánytatok a szervezetből eltávolítják a kórokozó anyagot, a materia peccanst s a fertőzéseket ilyen módon »coupirozni« lehet. Ma már jóformán csak hevenyés mérgezések esetén használjuk őket, vagy mikor idegen testek jutottak a bárzsingba, gyomorba. Mérgezésekkor is inkább a gyomormosáshoz fordulunk, mert ez rendszerint hatásosabb és nem is meríti ki a szervezetet úgy, mint a hánytatok. Olyan egyéneknek, kik előhaladott véredényelmesze-
