Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 10. Bőrizgatók
153 ■csöppje, magának a növény porának egy grammja súlyos mérgezést idézhet elő s 17 eset közül, mikor teherben lévő nők abortiv célból vették a Szabinát, nyolc eset halálosan végződött. Ugyancsak erősen mérgező és irritáló hatású a thuja és a ruta illóolaja. Mindkettőt gyakran használja a nép mesterséges elvetélések céljára. A ruta (Ruta graveolens) felvagdalása után nem egyszer orbáncszerű, heves viszketéssel járó bőrgyulladás jelentkezik a bőrön, mely esetleg hetekig is eltart. A húsos levelüek közé tartozó borsos szaka vagy varjúháj (Sedum acre) Szintén a bőrizgató növények közt említhető. Frissen kipréselt nedvének csípős, hánytató, hashajtó és hólyaghúzó hatása van. Amerikában fluidextratumot is készítenek belőle, nálunk azonban egyáltalán nem rendelik az orvosok. Némely vidéken szemölcsök elmulasztására használja népünk a növény nedvét, épúgy, mint a kövirózsa vagy fülfű (Sempervivum tectorum) nedvét is. A kövirózsát hajdanában mennydörgőfűnek is nevezték eleink, mert azt tartották róla, hogy villámcsapás ellen oltalmazza a házat ; ezt a hitet valószínűleg a németektől vettük kölcsön, kik szintén donner- wurziiák vagy donnerbartnak nevezik és ezen mítoszi eredetű hitüktől sarkalva ma is szívesen ültetgetik házuk tetejére a sempervivumot ; de mindenféle babonás gyógyítás céljaira is használták.1 Itt említhetjük a rozmaringot (Rosmarinus officinalis) is, ezt a déleurópai tengermellékekről hozzánk származott cserjeszerű ajakoa növényt, mellyel a magyar nép poézisében oly gyakran (vagy talán még gyakrabban) találkozunk, mint a rózsával. A mi népdalainkban a rozmaring többnyire úgy szerepel, mint a temetőnek, a bánatnak, különösen pedig a szerelmesek bánatának a virága. Ezért énekli az elszomorodott szívű, csalódott legény azt, hogy »Lehullott a rozmaring levele, Magam is elhervadok mellette«, vagy hogy »Rozmaringot ültetett a sírjára, Úgy zokogott fölötte a babája«, vagy azt az igazán választékos, költői sugallatból és szívből eredő szép nótát, hogy Ha meghalok, tudom eltemetnék, A rózsámnak küldjenek levelet, Négy sarkára négy szál rozmaringot, Közepébe bokros búbánatot. Tőlünk azután a mi tótjainkhoz is eljutott s őnáluk is a szerelem virága lett a rozmaring. Tót lakodalom rozmaring nélkül el sem képzelhető. Hogy azután — post festa — gyermekelhajtás céljaira is felhasználják, az már természetesen nem a népies poézisba, hanem a szegény ember mindennapi életének keserves prózájába tartozik. 1 Egy XVI. századbeli magyar kéziratban az áll, hogy »Bántás ellen . mennydörgő fűnek gyökerit főzd meg a patiens vizeletiben, de jól reá vigyázz, hogy a Szép Aszón valamit ne vessen beléje« Itt a bántás annyi, mint rontás, a szép asszony pedig-egy boszorkányféle ártalmas szellem (talán a Nag\- boldogasszony egyik leánya), ki a gyermekágyas asszonyokat megrontotta, gyermeküket kicserélte, de a férfiakat sem kímélte, mert népünk neno a gepitális bajokban sínylődőkről azt mondja, hogy »a Szépasszony agya fekszik«.
