Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 10. Bőrizgatók
151 egyik-másik régimódi kezelése, melyekre ma már csak iszonyodással gondolhatunk vissza.1 A mustárolajjal közel rokonságban lévő kéntartalmú illó vegyültek vannak más keresztesvirágúakban, például a tormában (Cochlearia L.) is, melynek gyökere (radix armor aciae) friss állapotban hólyaghúzó hatású s régebben (borral vagy sörrel készült forrázatát) vizeletindítónak is használták. A hagymafélékben, nevezetesen pedig a fokhagymában és a vöröshagymában szintén kéntartalmú illó testek (allilpropildisulfid stb.) vannak s ezek okozzák átható, kellemetlen szagukat. Ezen illó vegyü- leteknek csakúgy, mint a mustárolajnak, igen erős helybeli izgató hatásuk van (könnyezés a vöröshagyma felvagdalása közben !) s régebben a fokhagymát az orvosi gyakorlatban is használták bőrizgató, elvezető szernek. Ma már a fokhagymát legföljebb kisgyermekek végbélbeli cérnaférge (oxyuris vermicularis), ez ellen a kellemetlen viszketést okozó s a gyermek álmát is megzavaró férgecske ellen használjuk akképpen, hogy vízzel vagy tejjel forrázatot készítünk belőle s ezt klisztír alakjában a végbélbe fecskendezzük. Elmúlt időkben, sőt még ma is, a leghatalmasabb szervezeti fertőtlenítőnek tekinti a hagymát a magyar köznép. A fokhagyma és a vöröshagyma még Páriz-Pápai idejében is kedvelt specifikuma volt a pestisnek vagy csórnának (ahogy szintén nevezték ezt a veszedelmes fertőző betegséget).1 2 Az előbbit magyar tér féknek, az utóbbit magyar mithridátium- nak nevezi Páriz-Pápai s Pax corporis c. munkájában egy /okhagy ma-elixiriumnak a recipéjét is adja pestis ellen. Egy régi német orvosi író (Jacobi) viszont a magyar betegségről (morbus hungari- cus, kiütéses tífusz) értekezve említi, hogy az ő idejében is nagyon divatban volt nálunk a fokhagymás kezelés, de ezt nem igen ajánlja honfitársainak, mert érzékenyebb emberek igen heves gyomorfájást 1 Keresztesi József írja 1785-ben : »A szomszédban megőrült egy ifjú asszony, Villás Sára, s hajnalban, amely házban aludtam magam, odajött az Éva ártatlanságbéli köntösében, csupa mezítelen ; kinek lármájára felijedvén, felugróm, megfogom a kezét keményen, kérdem, mit keres? Azonban mások is érkezvén, a mezítelen farán esett derekas ütésekkel kívántuk eszére hozni és ruháját reá vétetni, de nem lehetett.« A szegény (valószínűleg vallásos jellegű tébolyodottságban szenvedő) Sára esetét még versben is megénekli : »Boldogtalan Villás Sára ütést kapott a farára, Mért jött a más udvarára, Ártatlan Éva módjára« stb. Hogy az elmebajosokat (még a fiatal lányokat is) láncokkal megkötözték és vasraverték, arról már a Szent Margit-legendában is olvashatunk. És ez a jóhiszemű barbárság nemcsak nálunk, hanem egész Európában járta, mert szegény Szenczi Molnár Albertet is, mikor 1599-ben Heidelbergában valami lázas betegségbe esett és félrebeszélt, a kórházba vitték, ott megkötözték s napokig így tartották. 2 Régi írásokban olvastam, hogy nálunk a pestises betegeket csoniasok- nak vagy csumások-nak is nevezték. Viszont egy pestmegyei (szentmárton- kátai) embertől hallottam azt a most már inkább tréfás átkozódást, hogy migyen el a csórna /«. Magyarázatul azt mondta nekem, hogy »olyanformát jelent, mint mikor az ember azt mondja, hogy »vigyen el az ördög !«. Enne - fogva lehetségesnek tartom, hogy a Csorna talán személyesített alakja, mi őszi betegségdémonja volt a pestisnek, mint ahogy ilyen démonok voltak a magyar mitológiában a Fene, a Tálé, a Csúz stb.
