Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)

I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 7. Az élősdiekre ható orvosi növények

után is az ajkak megduzzadása és gyulladása következhetik be, mi az illóolaj helybeli izgató hatását bizonyítja. Egy francia szerző, Peyraud, szerint a varádics a háziállatokon veszettséghez hasonló mániás roha­mokat okoz, sőt ő ezen az alapon mingyárt veszettségellenes oltások céljaira is ajánlotta ; ezt az ajánlatot azonban legcélszerűbb a tudo­mányos fantazmagóriák világába soroznunk. A pajzsika-páfrány (Aspidium filix mas) gyökértörzse (rhizoma filicis maris) a galandférgek egyik leghatalmasabb s leggyakrabban használt ellenszere. A páfrány évelő növény, melynek kitelelő föld­alatti szára (gyökértörzse) egész 30 cm. hosszúságra megnő. A belőle kihajtó olykor méternyi lombok (levelek) kétszer szárnyasak s ha már megértek, az egyes levélkék vagy cimpák alsó felületén, a főértől jobbra és balra, két sorban szép vörösbarna terméscsoportok (szóru- szok) képződnek (72. ábra), melyek vesealakú fátyollal (indusiummal) vannak borítva ’ ezekben találhatók a spórák, melyekkel a páfrány, mint virágtalan vagy spórás növény, szaporodik. A páfrány gyökértörzsének belseje, ha még friss és hatásos, zöldes színű. Ha már megbámult, akkor hatását veszti, ezértis egy évnél idősebb gyökértörzset vagy ennek porát nem szabad a patiká­ban tartani. Legfontosabb hatóanyagai : egy illóolaj, továbbá a filix- sav és a fiimaron. A friss páfránygyökér kivonata biztos hatású gyógyszer a Taenia solium és a Dibothriocephalus latus ellen. A betegek rendszerint jól tűrik, de némelyek feltűnő érzékenységgel bírnak s ezeknél már aránylag csekély adagok is súlyos mérgezést okozhatnak. Az 1881— 1893 közti időkből 43 ilyen mérgezést jegyeztek föl, melyek közül öt halálos kimenetelű volt. Poulsson szerint a mérgező anyag nem más mint az alaktalan filixsav ; (a kristályos anhidridnek nincs ha­tása). Mások azt tartják, hogy a páfrány mérgező hatása főleg az illóolajhoz van kötve. Különösen feltűnő, hogy a mérgezett egyének némelyike már aránylag csekély mennyiségű (8 gram) páfránykivonat elfogyasztása után mulólag vagy véglegesen megvakult. Ily eset itt Budapesten is előfordult, Grósz Emil gyakorlatában, 1895-ben. Külföldi adatok szerint 81 súlyos mérgezés között 19 akadt olyan, melyben a betegek mindkét szemükre teljesen és végleg megvakul­tak és 15 olyan, mely csak az egyik oldali szem megvakulásával volt kapcsolatos. Stülp statisztikája szerint 22.000 páfránnyal kezelt beteg közül négyen vakultak meg véglegesen, húszán pedig mulólag. E meg- vakulások oka vagy az agy velőben lévő látócentrum bénulásából, vagy pedig a látóideg elsorvadásából (atrofiájából) magyarázható. Állatorvosi szempontból szintén fontos gyógyszer a páfrány, mert nemcsak a galandférgeket öli biztosan, hanem a máj mételyeket (distomumokat) is. A májmétely (Distomum hepaticum vagy Fasciola hepatica) a lapos férgek közé tartozó élősdi, mely különösen a juhok közt, nedves nyarak után, rendkívül súlyos veszteségeket okozhat. Angliában nemrégiben is, évenként több mint egy millió birka pusz­tult el ebben a betegségben, de nálunk is megtörtént 1889-ben, hogy Szepes vármegye két járásában majdnem az egész juhállományt ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom