Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 3. A légzőszervekre ható orvosi növények
74 vesztik mérgező tulajdonságukat. Az egyes állatfajok különben nem viselkednek egyformán a konkoly mérge iránt ; úgylátszik, hogy a sertések és a szárnyasok a legérzékenyebbek, ellenben a szarvas- marha már sokkal jobban tűri ; ezeknek emésztőcsatornáját a konkoly legnagyobb része változatlanul hagyja el, föltéve, hogy a magvak őrletlen állapotban jutnak szervezetükbe. A mérgezés tünetei : nyálfolyás, nyelésnehézség, hányás, kólika, hasmenés, görcsök, később bénulás. Néha vérvizelés és elvetélés is észlelhető. (Értesüléseim szerint 1918-ban több komárommegyei birtokon számos vemhes sertés abortált konkolyliszt evése után.) A mérgező adag (Cornevin szerint) sertésnek egy gram, kutyának 0-9 g, borjúnak és tyúknak 2’5 g, egy kilogram testsúlyra számítva ; ha azonban a magvak finoman megőrlött állapotban jutnak be a gyomorba, akkor kétszer oly erősen hatnak, vagyis már ezen adagoknak a fele is elegendő a mérgezés előidézésére. Embereken végzett kísérletekből az derül ki, hogy akkora kenyérmennyiség, mely 3—5 gram konkolyt tartalmaz, már elégséges arra, hogy a mérgezés enyhébb tünetei (rosszullét, hányásinger, fejfájás, gyomorhurut, karcoló érzés a torokban, rekedtség, köhögés) megjelenjenek. Pár év előtt az orosz kormány még megengedte, hogy ott a hadsereg részére a kenyérliszthez félszázalék konkolyt is keverjenek ; minthogy pedig egy-egy katona napi kenyéradagja 1200 gram volt, ebben 6 gram konkoly foglaltatott, vagyis olyan mennyiség, melynek elfogyasztása után csakhamar bekövetkezik a rosszullét ; szerencsére a katonák a kenyér felét rendesen eldobták. Tekintve a jelentékeny tápláló értéket, mely a magvak endos- permiumában van, (egy kg konkoly körülbelül i-20 kg tengeri táplálóértékével bír), bizonyos mennyiségű konkolynak a takarmányhoz keverése csak előnyös lehet. Azary és Tormay kísérletei azonban bebizonyították, hogy ha a takarmány 25% konkolytartalommal bir, úgy az állatokon bélbántalmak, görcsök s egyéb mérgezési jelenségek következhetnek be. Ezt a százalékot tehát semmiesetre sem tanácsos túllépni. A hegyvidéki erdőkben előforduló, rózsaszínű s erős illatú virágokkal bíró kunrépa vagy alpesi ibolya (Cyclamen Europaeum) gumói szintén szaponinmérget (cyclamint) tartalmaznak, mely iránt különösen a halak igen érzékenyek ; elbódulnak tőle ; ezértis a feldarabolt gumókat Szicíliában vízbe dobva, halfogásra használják, ugyanúgy, mint a pikrotoxintartalmú kokkelmagvakat (a Mems- permum cocculus magvait), vagyis a közönséges halmaszlagot. Az úgynevezett szappangyökér is egyike azoknak a drogoknak, melyek szaponintartalmuk folytán becsesek. A kereskedésben háromféle szappangyökeret különböztetnek meg, úgymint a levantei (spanyol vagy egyiptomi) szappangyökeret, mely részint a Gypsophila Arrostii, részint a Gypsophila paniculata nevű szegfűféléktől származik ; a második a fehér szappangyökér (Radix saponariae alba), melyet régebben különféle mécsvirágfaj októl (különösen a Lychnis vesper- tinától és a L. diurnától) nyertek, ma azonban kizárólag a derce-
