Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
ÁLLATTAN. — írja Brehm — sajnos, alaptalan.« Az oroszlán rendesen lopva és titokban jön. Danckelmann csak akkor hallotta ordítását, ha támadása meghiúsult. Dél-Afrikában Brehm szerint nem félnek az ordító oroszlántól, mert az ordítás már azt jelenti, hogy jól lakott vagy elriasztották. Megesik, hogy az oroszlán valami cserény közelébe lopózott, ott elordítja magát. Az erre támadó kavarodásban a bekerített részből kitörő megriadt állatok egyike bizonyosan egyenest az oroszlán torkába szalad. Ez a felriasztás lehet célja az ordításnak, de a vadászat kezdetét nem szokta ordítás jelezni. A kakaskukorékolás nem igen ijeszti meg az oroszlánt, bár régen erősen hitték, hogy ezt a hangot nem állhatja. Már Camerarius tudja s újabb észlelők is megerősítik, hogy gyenge vagy elaggott oroszlán bizony a baromfiólt is meglátogatja s nem veti meg a csirkepecsenyét. Macska. A házimacskát is, épúgy mint a denevért és baglyot, régidő óta valami babonás legendakor veszi körül. Valami különöset, természetfölöttit szerettek az emberek benne látni s ez érzés még ma is oly erős, hogy sok ember nem tud szabadulni tőle. Persze az ilyesmi aztán rengeteg babona forrása. Százféle módja van, hogy hogy hozhat a macska bajt vagy szerencsét, hogy mondhat jövendőt, hogy tud gyógyítani stb. A babonákról szóló könyvekben hatalmas fejezetek szólnak a macskáról. Szinte nehéz a sok nem igaz dolog közül kiválogatni a valódi mendemondákat. Ilyen mendemonda például, hogy a macska mindenkor talpra esik s a legnagyobb esés után sem lesz semmi baja. Tudják ezt már évszázadok óta s a leglehetetlenebb elméleteket állították fel e jelenség magyarázására. Az bizonyos, hogy a macska acélos izmú, rugalmas és rendkívül ügyes állat, mely csakugyan pompásan tud esni. 6* 83 Talpra esik.
