Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
ÁLLATTAN. 71 Nem zárkózhatunk el a gondolattól, hogy a »halemberek« mendemondájának keletkezésében ugyanaz a jelenség szerepel, mely az egylábú népfaj és a kyklopsok meséjét is megteremtette. Azt a dolgot se hagyjuk figyelem nélkül, hogy a nép minden torzszülöttet valamihez hasonlítani akar. Addig dolgoztatja képzelőtehetségét, míg valami hasonlatot talál s ha ez egyszer megvan, a részletezés és kiszínezés már magától megy. így jő létre a madárfejü gyerek, a disznófejü kisasszony — a halember és a többi. Még egy dologról kell megemlékeznünk. Az elvadult emberekről szóló adatok mind megemlítik, hogy az illető állat módjára négykézláb járt s mindenki azt hiszi, hogy aki járni nem tanul, az mindig négykézláb jog futkosni, s aki az emberektől távol, elvadulva él, az visszatér az állati járásmódhoz. Ez mendemonda. Az ember egyenes járása fajunknak oly régen szerzett tulajdonsága, hogy ahhoz már egész bonctani berendezésünk hozzáidomult. Alsó végtagjaink csontjai már a fejlődés korai állapotában magukon viselik annak bélyegét, hogy egyenes járásra fognak szolgálni. Miként az árván felnőtt kis madár magától megtanul repülni, akként a vadon felnövő ember is két lábon fog járni, ha nem tanította is rá senki. Már végtagjaink nagysági viszonyai is nehézkessé és határozottan célszerűtlenné teszik a négykézláb járást, még ha a gyakorlat módosítja is a dolgokat. Állatoknál alacsonyabb szellemi képességű elmebetegek sem járnak négykézláb (ha igen, úgy ez más beszámítás alá esik), s viszont már a magasabb rendű majmoknál látjuk a képességet a két lábon járásra. összefoglalva az elmondottakat, látjuk, hogy mendemonda az elvadult emberek állatiassá válása, mendemonda, hogy ily félig állati emberek éltek. Az ember egyenes járása.
