Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Emlősök

a nép szélesebb rétegeinek bizalmát megnyerni. Az elsatnyulás, elkorcsosodás jelenségének minősített bániaknak megvoltak régebben is, de egyrészt nem ismerték őket, másrészt egyáltalán nem kerültek észlelés alá.

A millió lakosokat számláló Róma, Babilon, Ninive élete nem volt kevésbé lázas mint a mai világfővárosoké s hozzá még nem volt meg az élet- és vagyonbiztonság, a tűz- és vízvédelem. Nem sóhajt-e föl már Horatius, hogy:

»Beatus ille qui procul negotiis. . .«

A degenerálódásra vezető kegyetlen létért való küzdelem erősebb tusa volt századok előtt mint ma. A többi oka az elsatnyulásnak éppúgy megtalálható minden korban, mint ma. A biblia, az indiai, asszír, görög és római írások nem beszélnek-e minden lapon a féktelen étel-italélvezésről, nem régi-e a bor, a kumisz, a mézsör, az ópium, a haschisch. A fajtalankodás méreteiről képet sem tudunk alkotni magunknak. Nincs perverzitás, melyet ezerszeresen hatványozott kiterjedésben ne találnánk meg évszázadok előtti időkben.

Már 800 évvel időszámításunk kezdete előtt sok a panasz, hogy az emberi faj korcsosodik, már Lykurgos törvényeket hoz az elkorcsosodás akadályozására, már Horatius siratja a régi jó időket s panaszkodik, hogy az emberiség elfajul. A XVIII. században már tudományos társaságok tanakodnak a degeneráció okairól.

Régi orvosi művekből kitűnik, hogy mindaz, amit ma a degeneráció következményének tartunk, évezredek előtt is gyakori volt.

Meg lehet állapítani azt is, hogy elődeink nem voltak magasabbak és erősebbek, mint mi vagyunk. Korunk gyári munkása sokszor sokkal nagyobb munkát végez, mint a múlt századok nehéz páncélt hordozó lovagja. A háború borzalmait, nélkülözéseit, a megerőltető menetelést ma sokkal több ember sokkal tökéletesebben tűri és csinálja

6θ MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.