Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Általános rész
részek félelemtől megkavarodott agyában fogant állatvilágról. A tudományok újjászületése megölte a nagy Pán ez újabb birodalmát. Alig száz-százötven éve, hogy az állattani munkákból kiveszett az unicornis, a basiliskus, a főnix, s a többi csoda, de a köztudatban egynéhányuk még ma is él, így a tengeri kígyó, az óriási polip és a nép, meg a gyerekek fölfogásában a sárkány. Hogy mily szívós életűek ezek a nem létező állatfajok, ezt az is mutatja, hogy például a Természettudományi Közlönynek még a múlt évben is komolyan kellett cáfolgatni — egy kérdés kapcsán — a fán termő kacsák meséjét. A rég kiveszett mesebeli állatokkal nem foglalkozunk, hiszen nem tárgyai élő mendemondáknak, de az említett három szörnyeteget közelebbről kell figyelembe vennünk. Tengeri A tengeri kígyó még napjainkban is egyre kísért, ha kígyó, máshol nem, hát nyár idején a hírlapok »különfélék« rovatában. A régiek nem tudtak róla semmit, legalább írásban vagy nyomtatásban semmi nyoma. Homeros Iliasában előforduló két óriási kígyó, melyek Laokoont és fiait támadták meg, a tengerből jöttek ugyan, de egészen másfélék mint a későbbi idők tengeri kígyója. Nincs kizárva, — legalább ez Marshall véleménye — hogy a tengeri kígyó az északi népek regevilágában már ősidők óta élt; mithológiájuk tényleg olyan, hogy a tengeri kígyó feltalálásához könnyen vezethetett. A tengeri kígyó, mint természettudományi valóság, először Olaus MAGNUsnak: Historia de gentibus septemtrionalibus című munkájában tűnik föl, a XVI. század második felében. Ö tengerészek és halászok közléseiből ismeri a tengeri kígyót, mely szerinte 200 láb hosszú, 20 láb vastag, sziklás tengerpartok barlangjai48 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.
