Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Általános rész
Tény, hogy vannak bizonyos párosán élő madarak, melyeket egyenként nem sikerül megtartani. Az a számtalan rege gazdájuk sírján éhenpusztuló kutyákról arra utal, hogy itt lehet a dologban valami igaz, csak azt kell sajnálnunk, hogy teljesen szavahihető, minden kritikát megálló esetet a sok között egyet sem találunk. De még ha igaz volna is, hogy olyik kutya gazdája sírján éhen pusztul el, még mindig nincs bebizonyítva, hogy itt szándékos éhhalállal volna dolgunk, melyre még az erős akaratú ember is alig képes. Vannak esetek, melyekről szinte nehéz véleményt mondani. így például 1809-ben a 7-ik francia huszárezred Lomont nevű trombitásának a lova, gazdája eleste után a Dunába vetette magát és szándékosan belefulladt. Horace Vernet le is festette szépen. Ennek az esetnek sok tanúja volt, sajnos, csupa obsitos — kiknek tudvalevőleg nem minden szavára lehet mérget venni. Nyugodtan állíthatjuk, hogy állatoknál olyan öngyilkosságot, amilyen az emberek öngyilkossága, még eddig nem észleltek. Fogak, körmök köszörülése. Röviden megemlíthetjük azt az általános mendemondát, hogy az állatok fegyvereiket köszörülik. Beszélik, hogy elefánt, vaddisznó az agyarát, oroszlán, tigris és más ragadozók fogaikat és körmeiket, orrszarvú tülkét, szarvas agancsait fához vagy sziklához dörgölve élesre kifeni, mint ember a kardját vagy lándzsája hegyét. Ez a mendemonda igen régi, már a római írók is tudják, a középkoriak meg éppen emlegetik. Ma már leginkább a mesékben szerepel. A mendemonda keletkezésében talán része van annak, hogy agancsváltáskor a szarvas az új fej éket borító elhalt bőrt fák derekán szokta ledörzsölni. A múlt 46 mendemondák a természettudomány köréből.
