Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Általános rész

ÁLLATTAN. 39 Az elmondottak alapján mindenki értheti, hogy a biológiának most tárgyalt fejezetében rengeteg a hibás felfogás és így igen sok a mendemonda. Részletesen tárgyalja ezt az érdekes kérdést Entz professzor a Természettudományi Közlöny 1904. és 1905. évi köteteinek hasábjain. Mendemondának kell ma már minősítenünk azt a felfogást is, hogy az állatok színét, mustrázatát, alakját csakis a kiválogatódás szabályozza. Azok a minimális különbségek, melyeket Darwin tana értelmében az elő­dök és utódok közt, vagy általában egy faj egyénei közt föltételeztünk, a tapasztalás szerint nem játszhatnak szerepet a létért való küzdelemben. Maga Darwin írja kevéssel halála előtt, hogy : »Néze­tem szerint legnagyobb hibám az volt, hogy a környezet, táplálék, éghajlat stb. közvetlen, s a természetes kivá- logatódástól független hatásának nagyon is csekély jelentőséget tulajdonítottam.« Az állatok alaki tulajdonságainak biológiai tanul­mányozása a természettudományok egyik legnehezebb területe, melyen ma is számos elmélet vetélkedve küzd. Általánosan elfogadott azonban Eimer tétele, mely szerint »a tulajdonságok meghatározott törvények sze­rint keletkeznek, ezen törvények korlátain belül fejlőd­nek tovább s az új szerzemény fenntartásában és fokozá­sában csak akkor kezd szerepet játszani a természetes kiválogatódás, ha fejlődése már annyira haladt, hogy valódi haszonról lehet szó«. Állatok öncsonkítása és fájdalomérzése. Ki ne emlékeznék rá, hogy mikor gyermekkorá­ban meg akart fogni egy gyíkocskát s nagy nehezen elkapta a farkát — a fark a kezében maradt, míg a gyíkocska vígan elszaladt. Szinte lelkiismeretfurdalást

Next

/
Oldalképek
Tartalom