Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Általános rész
állattan. 35 mel látnak mint a mi szemünk, s általában a látásra kevesebbet adnak mint mi adunk. A rögök közt meglapuló nyúl rejtve van a vadász szemei elől, de a sas több száz méter magasságból észreveszi, a róka, kutya és egyéb ellenségei pedig nem szemük, hanem orruk után indulnak. Bizony többet érne a nyúlnak ha föld- színe és nyúlszaga helyett skarlátpiros színe, de földszaga volna. A fatörzsön ülő éjjeli lepke szürkén tarká- zott szárnya tökéletesen beleolvad környezetébe, s még a gyakorlott szemű lepkegyüjtő is gyakran elmegy mellette, de nem ám a cinke meg a többi lepkepusztító madárka, kik mást se tesznek egész nap, mint a faágakat tisztogatják a hivatatlan vendégektől. A sarkvidéki állatok fehér színe kedvenc példája azoknak, kik a természet »bölcs« intézkedéseire szoktak hivatkozni. Mindenekelőtt nem igaz, hogy az összes sarkvidéki állatok fehérek. Bizony van az örök jég országában is számos szürke, barna, sőt fekete állat is, így farkas, róka, hiúz, coboly, rozsomák, fóka, rénszarvas, pézsmás tulok, kis sólyom, gatyás ölyv, uhu, réti füles bagoly, holló stb. Miért tudnak ezek az állatok megélni a védő szín nélkül, vagy miért nem fejlődött ki ezeknél is a fehér szín ? Az őserdőkben élő madarak között tényleg sok a zöld színű, de képviselve van ott a szivárvány minden színe is és mégis megél mind egyformán. Van arra is eset, pl. az Electus nevezetű papagály-nem fajainál, hogy a hím zöld, a nőstény vörös. A természet talán megelégszik csak a hím védésével ? Nem szabad a színek védő hatásának nagy befolyást tulajdonítanunk. Az állatok színezetére a tápláléknak, éghajlatnak, anatómiai és élettani viszonyoknak egyaránt nagy s nem minden tekintetben ismert hatásuk van. Ha e körülmények hatása alatt oly színek fejlődnek ki, melyek az illető állatot az emberi szem elől talán némi3!
