Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Dr. Lenhossék Mihály: Előljáró beszéd
II ELÖLJÁRÓ BESZÉD. egyszerű életének sok minden tüneményére, sok minden megfigyelésére, viszont a babonát megtaláljuk, gyakran a legdőrébb alakjában, a »legmagasabb körök«-ben is, sőt bátran állíthatjuk, hogy alig van ember a világon, akinek a gondolkozása teljesen híján volna minden babonás vonásnak. Bármily nagyra vagyunk is a felvilágosodottságunkkal és tárgyilagosságunkkal, ha elemezzük a lelki életünket, észre kell hogy vegyük, hogy nem egyszer vegyül a gondolkozásunkba egy-egy babonás elem. Gyermekkorunk óta, észrevétlenül kapcsolódnak ezek gondolkozásunk gépezetébe, s olyan jól el tudnak ott rejtőzni, hogy gyakran csak a legfinomabb elemzés hozhatja őket napfényre. Ezek a művelt ember lelkének mintegy csökevényes szervei. A téves mende-mondák keletkezésének egy fontos forrására mutat reá a szerző, midőn megemlíti, hogy nagy részük valaha a tudomány elfogadott tétele volt. Még mai nap, az újságok és olcsó könyvek korában is soká szokott tartani, míg a tudomány valamely tétele eljut a nagy közönség, a nép gondolatvilágába s amíg ott meghonosodik, de ha egyszer belevetette magát az egyszerű elmékbe, onnan ismét kiküszöbölni igen nehéz; az utána jövő helyes magyarázatnak már sokkal nehezebb a feladata, mert nem üres területet kell elfoglalnia, mint az elődjének, hanem előbb ki kell zökkentenie a helyéből a hibás, megrögzött nézetet, s ez a feladat néha olyan nehéz, hogy a legjobb igyekezet is dugába dől. Meddig fog az pl. tartani, amíg sikerül azt a téves felfogást eltüntetni az elmékből, hogy a jó bor táplál, hogy erőt ad, és érvényt szerezni
